A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Varga Gyula: A derecskei hagyma- és zöldségtermesztés

Értékesítés A megtermelt hagymát, zöldséget hagyományos módokon értékesítették. Ennek legtipikusabb formája a vásározás, íáluzás volt. Aki valamilyen igás állattal, lóval, ökörrel vagy tehénnel rendelkezett, az ősszel, a termés betakarítása után szekerére ekhót tett s hagymával, zöldséggel megrakodva sorra járta a környék nevezetesebb vásárait. Főként a négy oszlopon álló lapos ekhót szerették, de néhány embernek volt meghajlított husángokból készült ún. oláh ekhója is (7. sz. kép). Mindkét fajta ekhót gyékénnyel fedték az eső és a nap ellen. A gyékényt a közeli Bojt községben szőtték s a derecskeiek ezektől vásárolták. A szekérre egy, néha egymással szembefordítva két kast is tettek. A kast fűzfavesszőből helybeli kosárfonó mesterek készítették. Akinek nem volt ekhója, az a gyékényt közvetlenül a zöldségre takarta. Elöl úgy rakták fel a hagymás, zöldséges zsákokat, hogy a lovat hajtó gazdának ne kelljen a zöldségre ülni. Hátul a kasíarba egy ponyva szénát tettek, saját élelmüket szőrtarisznyában a szekér oldalára akasztották. Tehénfogatokkal 10-15 km-ként meg kellett állni, a lovak 20-25 km-t megtettek megállás nélkül. Ezért épültek az útszéli csárdák, melyek mellett legtöbbször még legeltetésre alkalmas hely is volt, melyet az utasok szabadon használhattak. Ingyen használhatták a csárdák kútjait is, ellenben a fedeles állásokért, ahol ilyen volt, fizetni kellett. Nagyvárad és Debrecen voltak a főbb vásárok, de egyesek 80-100 km-es körzetet is bejártak. Ismert vásárhelyek voltak még Margitta, Székelyhíd, Nyíregyháza, 7. kép. Hagymaáruló kofa, ún. Oláh-ekhos szekérről. Ecsedi István felvétele 271