A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Varga Gyula: A derecskei hagyma- és zöldségtermesztés

csinálni.) A rendkívül fáradságos munkát a földön térdelve, négykézlábra állva végezték. (3. kép.) így is rendkívül szaporátlan munka volt, ezért gyakran többen bandába összeálltak, így nem volt unalmas. Különösen, ha jó nótások is akadtak a csapatban, akik néha egész nap daloltak. A gyomlálok kb. 1 m széles pászmát fogtak fel s azon haladtak a parcella teljes hosszában végig, majd kis szünetet tartva kezdték a másik pászmát. Évente három-ötszöri gyomlálásra volt szükség, mivel ez jelentette egyúttal a talaj lazítását is. A tőtávolságokat szemre állapították meg, kb. 15-20 centiméterre. Ismertek ugyan olyan embert, aki kis, 15 cm hosszú fadarabot vitt magával s ezzel időnként kimérte a növények távolságát, ez azonban nem tekinthető tipikusnak, sőt nevét némi gúnynyal emlegették. Mivel a három-ötszöri kézi gyomlálás tökéletes gyomirtással járt (voltak asszonyok, akik még a kiszedett gazt se hagyták a földön, hanem kötőjükbe összegyűjtve elégették azt), a gazdák rendszerint erősen gyomos földbe vetettek hagymát, zöldséget s a felesek az év folyamán úgy megtisztították, hogy a következő évben teljesen gyommentes gabonát termett a föld. Az első gyomlálást szedegetésnék nevezték. Ekkor eszközt még alig használtak; a serkedő gyomot főként körömheggyel irtották ki. A második gyomlálást nevezték egyelésnek, mivel ekkor állapították meg a végleges tőtávolságokat. Az egyelésnél már erőteljesen támaszkodtak a vakar óra. A harmadikötödik művelet volt a tulajdonképpeni gyomlálás, melynek már nélkülözhetetlen eszköze volt a vakaró. A sorba vetett hagymát, zöldséget az 1930-as évek végétől néhányan megpróbálták a makóiaktól látott, sőt egyenesen onnan hozott, itt kapircsnak ne3. kép. A vakaró használata, Derecske. 1970. 266