A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Varga Gyula: A derecskei hagyma- és zöldségtermesztés

4. kép. Kapircs. Derecske. 1970. vezett szerszámmal gyomlálni. (4. kép. Kapircs. Csekő Sándor, Erzsébet u. 14. sz. alatti lakos tulajdona, aki 1932-ben Makón, ottani kovácsmestertől vásárolta. Nyele főtt fából készült, ezért mai napig is ép és használható állapotban van.) A kapircs azonban éppen úgy nem tudott elterjedni, mint a sorba vetés. 5. A felszedés, felásás ugyancsak kezdetleges módon történt. Az érést a szárak elszáradása jelezte. Ez rendszerint július végén, augusztus elején következett be. Ha a hagymát idejében nem ássák fel, leüstökölődik a földbe, vagyis újra kezd hajtani s ezzel értéktelenné válik. Ha nem győzték várni az érést, a hagyma szárát seprűvel leverték, így hamarabb megért. Az érést jó bevárni, mert a kevésbé érett hagyma, zöldség nem áll el sokáig. A hagymát pászmánként haladva, a vakarával szedték ki a földből, a zöldséget pedig közönséges, (szabványosított) kerti ásóval. A felszedett gyökereket a földtől, sártól megtisztítva, előbb kis csomókba gyűjtötték, ebből vesszőkosarakba szedték s a hagymát zsákokba öntve, a zöldséget szabadon, parázson szekérre rakták s haza szállították. Itt - válogatás és osztályozás után - néhány napig a ház előtti tornácon szikkadni hagyták, majd vagy eladták, vagy eltették arra a helyre, ahol a telet átvészelte, illetve ahonnan év közben fokozatosan értékesíthették. 6. Az osztályozás elsősorban a sérült, hibás példányok kiválogatását jelentette. Ezt sürgősen fel kellett használni, vagy el kellett adni, mert ez nem állt el. A parasztgazdaságokban az ilyen hibás példányokat rendszerint állatokkal etették fel: a juh és sertés a hagymát is megette, a répa, petrezselyem minden állatnak kedvelt csemegéje volt. A hagymának külön szedték a legapraját is, ebből a következő évben ún. bördős hagymát neveltek. A kora tavaszszal, néha még ősszel eldugott apró hagyma nagyon gyorsan fejlődésnek indult s már áprilisban, május elején ehető zöld hagymát adott. Jellemzője volt azonban, hogy kihajtása után azonnal magot termő szárat, ún. bördőt hajtott. Ezt le kellett tördelni, mert különben a hagymája nyálkás, élvezhetetlen lett. Harmadik csoportja a válogatásnak a magnak való kiválogatása volt. Erre a célra szintén apróbb, de egészséges és a fajta jegyeket jól megmutató példányokat gyűjtöttek. A magnakvaló zöldséget ekkor még nem válogatták külön, ezt csak ültetés előtt szedték ki a veremből. Az ehető hagyma többi részét még tovább két csoportra osztályozták. Első osztály lett a közepes nagyságú, ép, egészséges, kemény hagyma, második osztályba kerültek a legnagyobbak, a puhák és a kissé sérültek, amelyek frissen még kitűnően felhasználhatók voltak, de eltartásra kevésbé voltak alkalmasak. (Az adatközlők egybehangzó véleménye szerint a legnagyobbra nőtt hagymák kevésbé állnak el, mint a kisebb példányok.)

27 A zöldségfélének csupán a hibá27 A piaci igényeket jobban ismerő makóiak finomabb osztályozási módokat is ismernek. Vö.: Boross Marietta, 1968. 145-147. 267