A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)
Néprajz - Varga Gyula: A derecskei hagyma- és zöldségtermesztés
2. Mindhárom zöldségfajtát vetéssel, magról nevelték. A hagymatermesztésnek a makóival szemben tehát itt kettes periódusa alakult ki. 21 ' Azt tartják, hogy a magról kelt hagyma keményebb, jobban eláll, mint a duggatott. A duggatott hagyma lágyabb s ha felvágják, kihull a közepe. Dughagymát ennek ellenére termesztettek, de csak korai zöld hagyma előállítására, vagy pedig a szomszéd községekben a piacon árusították. 3. A vetés általános módja egészen a legújabb időkig megőrizte ősi formáját, a kézzel vetést. Mindhárom zöldségfajtát, földdel keverve, szórva vetették, hasonlóan a gabonafélékhez. Különbséget csupán az jelentett, hogy vetőzsák helyett vászonból szőtt ún. sulckötőhől szórták a magot. Az elszórt magnak a földbe juttatása tövis-, vagy seprűboronával történt, mely egyben lesimította s kissé meg is nyomta a földet. (A tövisboronát az 1950-es évekig használták, a szomszédos Konyár községben kötötték s a konyáriaktól személyes megrendelésre vagy vásárokon vették meg.) Ha nagyon száraz volt a talaj, maguk készítette, egytagú fahengerrel is meg járatták a földet. Kézi hengereket itt nem használtak. Gyakran a hagyma- és a zöldségmagokat összekeverték és így vegyes zöldséges parcellát nyertek. Az 1930-as évek végétől néhányan próbálkoztak a sorba vetéssel, főként olyanok, akik vándorlásaik során látták ennek előnyeit. Itt is megjelentek a különböző 5-10 fogú sorhúzók, amelyek nyomába a Makóról, később a Kühne-féle gyár termékeként kereskedelmi forgalomban is kapható egysoros gépekkel vetették el a magot. Ezek az egyszerű szerkezetek azonban sohasem tudták kiszorítani a kézi vetést: a hagymaés zöldségmagvak zömét még az 1940-es években is kézzel és szórva vetették. (1. kép.) Kisebb területen néhányan megpróbálkoztak a vetőgép nélküli sorbavetéssel is. Két kis cölöp között spárgát feszítettek ki, ennek mentén kapa, gereblye nyéllel kis barázdát húztak, s a jobb kéz ujjai között ebbe pergették bele a magot. De ez a vetésmód se terjedt el nagyobb mértékben. A fentiekkel megegyezett a dughagyma nyerés céljára történő vetés is, annyi különbséggel, hogy jóval kevesebb földet kevertek a mag közé, így az sokkal sűrűbben kelt ki. Az ilyen vetésből kikelt sűrű hagymát mislinghagymának nevezték, a takarmányozás céljára sűrűn vetett kukorica analógiájára. 4. A kikelt vetés gyomlálásának (gyomtalanítás, ritkítás vagy egyelés) mindvégig megmaradt ősi és kezdetleges módja. A művelésnek egyetlen és kizárólagos eszköze az ún. vakaró, ez a kasza hegyből kovácsolt, 15-20 cm hoszszú, vége fele elgörbülő, fa nyéllel ellátott kés, amellyel csaknem kizárólag nők dolgoztak. (2. kép. Vakaró. Eredetileg a faluban élő Bakó nevű cigánykovács és ennek utódai készítették, újabban magyar gazdasági kovács is meg tudja 2. kép. Vakaró. Derecske. 1970. 26 Boross Marietta, 1968. 134. 265
