A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Varga Gyula: A derecskei hagyma- és zöldségtermesztés

A kerteket árokkal, gerággyával vették körül, rajta egy vagy két deszka kapuval, melyet éjszakára az 1930-as évekig makkos fazár-rál zártak be. A kertek nagyjából falurészek szerint oszlottak meg: ki melyikhez lakott közelebb, abból szerzett parcellát. Ez később az örökösök között keveredett s egyre aprózódott. Ma egy-egy parcella néha alig több, mint 50 négyszögöl, eredetileg 300-400 négyszögöl nagyok lehettek. A falu határát 1912-ben tagosították. A tagosítás nem érintette a zárt kerteket, a legelőket, részben a réteket sem. A hagyma-, zöldségtermelésben tehát lényeges változás nem történt, csupán a forduló helyett most az egy darabban megkapott tanya legalkalmasabb pontját jelölték ki veteményes földnek. Ez az elterjedt hármas, négyes váltórendszer miatt évente más-más helyre került. 1912 előtt a hagyma-, zöldséges parcellákat általában a második vagy a harmadik fordulóban jelölték ki. Ha a parcella nagyobb volt a bevetésre szánt földdarabnál, annak egyik végén lépték ki a megfelelő nagyságot, melyet a rendelkezésre álló munkaerővel meg tudtak művelni, a másik végébe pedig a szokásos kukoricát, burgonyát vagy takarmnáynövényt vetették. Jellemzői hogy a hagyma, répa, petrezselyem parcellák mindig egymás mellé, ugyanabba a földdarabba kerültek. A hagyma-, zöldségtermesztés mértékéről csak közvetett adatokkal rendelkezünk. Az említett 1812-ben készült feljegyzés csupán a vásárolt hagymáskertek és hagymaföldek árát tünteti fel. Ezekből számítás alapján 50-400 négyszögöles parcellákra következtethetünk. A XX. század elején a falu monográíia írója, höherer Andor megállapítja, hogy minden földdel rendelkező család hagy meg bizonyos mennyiségű földet hagyma-, zöldség számára. Kimutatja, hogy a lakosság öthatod része az 5-20 holdas kisparaszti kategóriába tartozik. A fennmaradó egyhatodból három-négyszázan Debrecenben, Pesten ipari munkában dolgoznak, az otthonmaradott földnélküliek pedig mindig találnak munkát a kertekben. Ez az oka, hogy amerikai kivándorló nincs a faluban.

23 Legtöbb munkaalkalmat a hagyma-, zöldségtermesztés biztosított, mivel családonként, akiknek legalább 5-10 hold földjük volt, 300-1200 négyszögöl hagymás, illetve zöldséges területtel kell számolni.

24 A népi emlékezet igazolja ezt a megállapítást, bár a terület megállapítása némi nehézséggel jár, ugyanis legtöbbször nem mérik ki négyszögölben, csupán az elvetett mag mennyiségét állapítják meg, s ebből lehet a területre következtetni. Pl. „Egy liter hagymát vetettem", „fél liter hagymát vetettem". Kézi vetésnél egy liter mag kb. 150 négyszögölre volt elegendő. 10 holdas gazda 2-4 liter hagymamagot vetett. Az elvetett földet veteményes íöld-пек mondták. A hagyma-, és zöldségtermesztést, hasonlóan a Fertő-tó melléki falvak kertkultúrájához, lényegében az egész falu űzte. Az 5-10 holdasok saját parcelláikon maguk, illetve családjuk művelte, a nagyobb gazdák feles művelésre adták. Ebben az esetben a gazda művelte meg a földet, adta és elvetette a magot, a feles 3-5-ször meggyomlálta, felásta, végül a gazda felezés után mindkét részt hazaszállította. Akinek kevés földje volt, vagy egyáltalán nem volt földje, az feles művelést vállalt nagyobb gazdáknál. A felfogott parcella nagysága a család - elsősorban nő - tagjainak a számától függött. Egy 5-6 tagú 23 Hasonló eredményre hivatkozik Boross Marietta, a Fertő tó környéki zöldséges falvakból. 1965. 308. 24 Löherer, 1908. 29-32., 64-73. 263