A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Varga Gyula: A derecskei hagyma- és zöldségtermesztés

ta, mely szerint Derecske határa 13 866 hold lenne, bizonyára a korábbi bizonytalan felmérések adatain nyugszik.

19 A művelési ágak szerinti megoszlás a múlt század közepe óta alig változott. Kb. 60%-ot tesz ki a szántóföld, 30%-ot a rét, legelő, 6-8%-ot a hasznavehetetlennek minősített, adó alá nem eső terület, s 2-4%-ot a szőlő, a kert, az erdő és a nádas. A terméketlen területek fokozatosan csökkentek, de még 1935ben is 1323 holdat tettek ki. A határrend fejlődésének története nem tartozik tárgykörünkbe. A hagyma-, zöldségtermelés virágkorát valószínűleg a XIX. század második felében kb. az első világháborúig élte. E korszakban a határrend, az Eszterházyakkal történt hosszas egyezkedés, föld-, legelőelkülönítés stb. következtében kb. az 1860-as években alakult ki. Miután végképp leváltak a földesúri majorságok, a falu határát négy fordulóba osztották. (1. búza, 2. tengeri, 3. tavaszi kalászos és takarmánynövények, 4. ugar). A fordulókban nyomáskényszer uralkodott; hatósági intézkedés szabta meg, mikor lehet az egyes munkákat megkezdeni, mikor kell befejezni. Más időpontban a fordulókon tartózkodni tilos volt, s az itteni növényeket is csak meghatározott napokon szabadott meglátogatni (általában szerdán, szombaton).

20 A fordulóból azonban kimaradtak a kertek, amelyek régi tulajdonosaik birtokában, külön-külön kis kertközösségeket, kertgazdaságokat képeztek és sajátságos, a promontóriumok hegyközségeive emlékeztető szervezeteket hoztak létre. Kimaradtak a fordulóból azok a - főként faluszéli - kisebb-nagyobb szántóföldek, amelyeken régi hagyományok szerint kendert vagy más monokultúrás növényt termesztettek, valamint a volt hercegi birtok feloszlása után az ebből megvásárolt 417 hold úgynevezett Móricz föld, s még néhány nagyobb tag, a Lehóczky tanya, a Morgó, a Jámbor tag és a Tüdős tanya.

21 Ezek mintegy átmenetet képeztek a kertek és a fordulóba fogott szántóföldek között. Itt kialakulhatott bizonyosfajta szabad gazdálkodás, mely különösen az éppen ebben az időben meghonosodó lucernatermesztés szempontjából volt jelentős, mivel ezt a kitűnő évelő takarmánynövényt a fordulóban - az évenként ismétlődő szabadulások miatt - nem termeszthették. Nem tartoztak a fordulóba a rétek sem, s természetesen nem osztották fel a legelőket sem. Korábban a rétek bősége miatt mindenki annyit kaszálhatott, amennyit csak tudott.

2 A XIX. századi osztozkodáskor azonban a réteket kimérték a szántóföldek arányában. A kapott területet tulajdonosaik csóvával (ásóval készített kis földkupac), fa, vagy cserjeültetéssel körülhatárolták, s azon túl - a szabadulási rendszert figyelembe véve - ki-ki szabadon használta. Az egykori közlegelőből egy részt a felosztás után a község megtartott magának az apaállatok és a község, mint testület által tartott egyéb állatok legeltetésére. A falu körül bizonyos területet hagytak közös, főként liba legelőnek. A kihajtás előtti napokban ez minden jószág számára ingyen rendelkezésre állt. A legelő nagyobb részét azonban a telkek arányában eszmeileg felosztották, s ki-ki kapott legelője arányában hajthatott állatokat a közös legelőre (közbirtokossági legelő). A hagyma-, zöldségtermesztés bázisát a kertek képezték. A három hagymáskert vagy más néven veteményes kert a falu közelében helyezkedett el (hasonlóan a két szőlőskert, de ezek nem tartoznak jelen tárgykörünkhöz). 19 Fényes Elek, 1851. 252-253. 20 Jáka Károly, Arany János u. 7. sz. alatti lakos vallomása. 21 Löherer, 1908. 19-31. 22 Mezősi Károly, 1943. 219-220. 262