A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Papp József: A kender szerepe Tiszacsege társadalmi életében

is, aki csak kézimunkázni járt a fonóba. Tulajdonképpen ez volt a fizetség a fonóház fenntartásáért. Ilyenkor a fonás éjfélig is eltartott. Pénteken elmaradt a játék, „nem lehetett orsót fogni", s a fiúk sem jelenhettek meg a fonóban, hogy a munkát ne hátráltassák. Ha mégis elment valamelyik, annak „kitolásból, úgy, hogy ne vegye észre csak otthon, vereshagymát dugtak a zsebébe." A fonóháznál vasárnap is összegyűlt a fiatalság, de ekkor nem fontak, ilyenkor volt a tamburabál. A vasárnapi összejövetelre a lányok lisztet, tojást, zsírt, cukrot vittek s a háziasszony irányítása mellett készítették el a süteményeket: a vízenkőttet, szalagárét, pampuszkát, pitét, csőregét. Más ételt nem készítettek. A görhe, kukoricamálé és a szemes főttkukorica, amit csuporból ettek, hogy a fonal sodrásához a szájuk és ujjuk nedves legyen, csak hétköznap járta s azokat otthon sütötték, főzték. A vasárnapi mulatáshoz szükséges italról, borról és pálinkáról a fiúk gondoskodtak. A csürözés, azaz a mulatság rendjéért a fiúk voltak felelősek. Ilyenkor idegent nem engedtek be a fonóba. A fonó, mint említettük, novemberben kezdődött és februárban Juliánná napján ért véget. „Szegőre volt a befejező, farsangi bál". Ez rangosabb volt az előbbiekben említett vasárnaponként rendezett tamburabáloktól. Szegőhál alkalmával a fiúk cigányzenészeket fogadtak fel és a lányok is kiadósabb lakomával készültek. A bál is tovább tartott mint máskor, mert már szombaton este elkezdődött és olykor még a vasárnapi harangszó is ott érte a bálozókat. A fonó rendjére a bíró vigyázott. A bírót a fiúk közül a lányok választották. A választás úgy történt, hogy a fonó indulásakor, az első vagy a második találkozás alkalmával a fiúkat kiküldték az udvarra és a lányok megbeszélték maguk között, hogy ki legyen a bíró. Erre a tisztségre általában a legerősebb, legjózanabb fiút szemelték ki. A megválasztott bíró nevét a fiúkkal az első lány közölte. A bíró megválasztása egy fonóbeli szezonra szólt, de volt olyan is, akit újra és újra megválasztottak, tehát több éven át töltötte be ezt a tisztséget. A bíró szerepe egy kicsit hasonlít a falusi bíróéra. Mindenek előtt ő ügyelt fel a rendre. E tekintetben a házigazda is segített neki. Ha a fiúk vagy a lányok között veszekedés támadt, ő békítgette a haragos feleket. A közösség ellen súlyosan vétőket a bíró távolította el a fonóból. A végleges eltávolításhoz azonban a közösség és nem utolsó sorban a házigazda beleegyezése is kellett. A bíró tartotta számon a fonóba járó fiúk és lányok kötelezettségeit. Beszedte a petróleumpénzt, a vasárnapi mulatságok és a szegőbál során fogyasztott ital árát, a cigányok bérét stb. A közösség meghallgatása után ő döntötte el, hogy az új tagot felveszik-e a fonóba vagy sem. Az idegen fiúk a bíró engedélyével látogathatták a fonót. Legfontosabb feladata azonban az estéről estére ismétlődő játékok szervezése és irányítása volt, melynek során bíráskodott. A bíró és az első leány mellett más tisztségviselő nem volt a fonóban, de míg az első leány feladatköre csak a nótakezdésre és a vasárnapi mulatságokhoz szükséges sütemények nyersanyagának beszedésére szorítkozott, addig a bíró, mint láttuk számos feladatot látott el. A fonóba járó fiatalság játékai szorosan kapcsolódtak az ottani szokásokhoz. A fonóbeli egyes játékokat vizsgálva, azok funkcióját tekintve különbséget tehetünk avató-, kitoló-, erőíitogtató- és csókolózásra késztető játékok között, és megtaláljuk a hosszabb ideig tartó dramatikus, „kosztümös" pócirka-játékot is. Avatójátékok: Csíkőrzés, amikor is a szoba agyag padozatába ásott lukba vizet öntöttek és a fiúk azt körbeállva beledugták az ujjukat. Természetesen köztük volt az új fiú is. Közben a lányok egyenként kiosontak a pitarba és a 252