A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Történelem - Módy György: Szoboszló és környéke a XI–XIII. században

ket. A XI. század elejére pedig a fejedelem letörte a kiemelkedő nemzetségfők hatalmát. Ezt a hanyatlásukat mutatja, ha eredeti szálláshelyükön új köznépi temetők jelennek meg. Mesterhcízy Károly mutatott rá Szoboszló közelében olyan temetőkre, melyek a X. század hetvenes éveivel indulnak s már nem kapcsolhatók az első megszállók népszaporulatához. Ilyenek a Nádudvar-Töröklaponyagi temető, a Nádudvar-Vajózug és Szoboszló-Kiserdő lelőhelyek részben napvilágra került sírjai. Utóbbi lelőhelyről, mely Szőröslaponyag halom néven is ismert , 1928-ban két bronz karperec, egy bronzgyűrű és egy vas nyílhegy került a Déri Múzeumba. Mind jellegzetesen XI-XII. századi formájúak. A későbbi Szabolcs vármegye első területi központja a Györííy által Árpád unokaöccsének majd a nagyfejedelemségben utódjának felismert Szabolcs hercegi szállása: a hatalmas földvárral megerősített Tisza menti Szabolcs nevű település. A későbbi bihari dukátus - a ,dux' azaz a trónörökös önálló uralmi területe - megteremtője eszerint Szabolcs volt. Egyik jóval kisebb fontosságú szálláshelyének emlékét őrzi a nádudvari határ északnyugati részén, a Sárosér és az Árkus összefolyásánál a Szabolcsok nevű kettős halom, ahol Zoltai kutatásaiból tudottan az 1453-ban már a debreceniek kezéné levő Szabolcs praedium feküdt. A terület másik és fontos központja lett a fejedelmi majd királyi magánbirtok megszervezése idején Nádudvar, amint ezt a falu neve bizonyítja. Vizsgált vidékünk a szabolcsi vár megyéjébe tartozott és a két falu: Nádudvar és Szoboszló átkerülése a kolozsi várhoz éppen az idő tájt történhetett, amikor Szoboszlóvásár fele vámjövedelmét a garamszentbenedeki apátság elnyerte. Bizonyos, hogy a térségben levő X. századi szálláshelyek faluvá alakulása szorosan kapcsolódott a fejedelmi, majd királyi szolgálónépi települések létrehozásához. Ilyen falvak volnak Fegyvernek (első okleveles említése 1311) Hegyestől észak-északkeleti irányban a Pece ér mellett. Ebes (1335) Kötelestől észak-északkeletre és az egyháznak szolgálattal tartozó torlóknak, a dusnokoknak az a faluja, melynek emlékét a Hortobágy folyónak az a szakasza őrzi, mely Nádudvartól nyugatra párhuzamosan fut a Köséllyel. Ä Hortobágynak ezt a szakaszát, mely a Kösély bcömléséig tart, Lipszky térképén alveus Dusnok néven találjuk meg (35-40. jegyzet). Felvetődik a kérdés, hogy a X-XII. századi Szoboszló faluhelye ugyanott volt-e ahol azt a XV-XVII. századra vonatkozó érvénnyel megállapítottuk. Geönczy József visszaemlékezéseire támaszkodva Mesterházy hívta fel a figyelmet Szoboszló egyetlen belterületi lelőhelyére, az 1928-ban ismertté vált Hajdúszoboszló-Erzsébet kert lelőhelyre. Innen útépítés során falmaradványok és S végű hajkarikával keltezett sírok kerültek elő, sajnos a Déri Múzeumba csak egy hajkarika jutott be. Mesterházy szerint a falmaradványok a falu XI. századvégi templomához tartoztak. Vélekedése nem mond ellent annak a megállapításunknak, hogy a XV-XVII. századi Szoboszló faluközpontja a középkori eredetű s a XVI. század elején fallal erődített mai református templom körül volt. A falmaradványok a falu első, bizonyosan a tatárjáráskor pusztulást szenvedett s kijavított templomához kapcsolhatók. Nem zárja ki tehát azt, hogy a XVII. század első felétől említett Kisszoboszló a hajdúk által megült belsőséggel együtt képezte a középkori Szoboszló faluhelyét, melynek központja a később erődített XV. századi templom volt (41. jegyzet). Településünk XI. századi történetével kapcsolatban még egy figyelemreméltó kérdés van. Az 1075. évi oklevél ugyanis azt írja: ,, . . . quod vocatur hungarice Zobozlou Wasar. . .", azaz magyarul Szoboszlóvásárnak nevezik. Bizonyos, hogy ez nem ok nélkül került így a szövegezésbe, hiszen a többi adományozott falunál, földnél, halászóhelynél csak a ,vocatur' vagy ,nuncupatur' szerepel s ezt követi a helynév. Nem alaptalan arra gondolnunk, hogy volt egy korábbi vagy párhuzamosan is élő nem magyar nyelvű elnevezése is a falunak. Felvetődhet az a gondolat, hogy a település lakosai között lehettek-e akkor vagy a korábbi időben az ezen a vidéken többször említett böszörmények, forrásaink nyíri izmaelitái. Györííy feltételezte, hogy Szabolcs herceg szállásváltóútja során a földvárral védett téli szálláshelyről a Sebes-Körös völgyében levő szintén róla elnevezett településig, a nyári szállásig (a mai Mezőszabolcs) haladva közben érintette a mai Hajdúböszörmény helyén volt mohamedán - böszörmény - telepet, ahol a keleti távolsági kereskedelmet vámolhatta. Nos, ilyen kapcsolat elképzelhető az Árkus-Sárosér találkozásánál levő kisebb szálláshelye cs a Szoboszlón élő böszörmény kereskedők között is (42. jegyzet). Kutatott településünkről okleveles említést nem ismerünk egészen 1214-ig. Ekkor a Váradi Regestrum egyik esetében találkozunk hét szoboszlói várjobbággyal, akik két szabadbirtokost azzal vádoltak korábban, hogy 1207-1209 között várföldet foglaltak el. A vitatott földről kiderült, hogy az alperesek jogos birtoka. A Váradi Regestrum két 1213. évi esetében a fenti várjobbágyok közül öt úgy szerepel, mint akik a kolozsi várhoz tartoznak. A két 1213. évi esetben is ők a vádlók a kolozsi várnépeket támogatva. Mindkét ügyben nádudvari szabad birtokosokról állították, hogy várnépek voltak, de az alperesek igaza bizonyult be itt is. Tehát a három esetből kiviláglik, hogy Szoboszló a XIII. század elején már a kolozsi vár tartozéka volt, de az is, hogy ott szabad birtokosok is éltek, vagy a 200