A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Történelem - Miklós Zsuzsa:A debreceni vákáncsosok

Miklós Zsuzsa A debreceni vákáncsosok I. A debreceni erdőgazdálkodás rövid története a köztes művelés kialakulása A debreceni erdőkről - ismereteink szerint - Török Pál erdőmester készítette el az első összefoglalót 1868-ban.

1 Eszerint a város erdőbirtoka összesen 45 578kh, de ebből csupán 21 049 kh (46%) tekinthető ténylegesen fás területnek, a többi tisztás.

2 Az 1882-es adatok szerint javult ugyan valamit ez az arány, (51,8%),

3 az erdőségek állapota mégis aggasztó volt. Zárt erdőtestet csak Nagyerdőn, Monostoron, Apafáján, Savóskúton és Ohaton, tehát a város északi és nyugati részén lehetett találni. A keleti területeket csak kisebb-nagyobb foltokban fedte erdő/' Mivel az erdők közé ékelődő tisztások semmi hasznot sem hajtottak, már a XVII. században kiosztották őket a polgároknak - Nagyerdő, Apafa, Savóskút és Ohat kivételével. A kiosztott tisztásokat azután - 21 819 kh. - részben kaszálásra, részben az állatok téli legeltetésére vették igénybe:' Az állattartás megkívánta az erdei legeltetés fenntartását és a kaszálók használatát. Ugyanakkor a város vezetősége tudta, hogy a legeltetés és a kaszálás egyaránt pusztítja az erdőket. Ezt az ellentmondást évszázadokon keresztül rendeletek sorozatával próbálták áthidalni - több-kevesebb sikerrel. Már a XVII. században találkozunk egyes erdőségek „avarban tartásá"-val, tehát bizonyos részeken csak meghatározott években lehetett legeltetni. 1774-ben pedig a Forgách-féle commissio elrendelte, hogy amíg a vágásokon a sarjhajtás vagy a makkvetés meg nem erősödik - általában hat évig nem szabad legeltetni az erdős pusztákon.

6 Övták az erdőket a tűztől, valamint a kint lakó emberek pusztításától is (utóbbi érdekében kiadott rendelkezések azonban csaknem teljes mértékben hatástalannak bizonyultak). Az erdővédelmi intézkedéseken kívül már a XVIII. századtól kezdve említik a mesterséges telepítéseket is.

7 Lényeges változás azonban a XIX. század második feléig az erdőgazdálkodásban nem történt. A felújítás nagyrészt még mindig sarjerdő üzemmód szerint történt, s nem változtattak a birtoklási viszonyokon sem. Elsősorban ez utóbbi okozta azt, hogy az erdők 40%-ának a sűrűsége nem haladta meg a 30-40%-ot, tehát a fatömegnek, illetve az álló fáknak a 60-70%-a hiány1 Erdészeti Lapok (a továbbiakban EL) 1968. 2 Török Pál: Sz. kir. Debreczen város erdőségeinek rövid leírása. = EL 1868. 471. 3 Török Gábor: Debreczen város erdőgazdasága. = EL 1882. 958. 4 Debrecen sz. kir. város. Főszerk. Csobán Endre, Csűrös Ferenc (a továbbiakban Csobán-Csúrös) (Bp. 1931.) 313. 5 Török Gábor i. m. 1882. 959. 6 Gombár József: Debrecen agrárviszonyai és agrártársadalma a XIX. század első felében. (Debrecen, 1962.) 71. 7 Zoltai Lajos: Debreczen 200 év előtt. Gazdaságtörténelmi adatok. (Bp. 1902.) 15. 237