A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Történelem - Miklós Zsuzsa:A debreceni vákáncsosok

zott/ Ültetést még nagyon kevés helyen alkalmaztak, a sarjerdő üzemmód mellett inkább a makkvetés terjedt el. Problémát jelentett a tölgyesek elsatnyulása, visszaszorulása is. A földművelés a laposabb területekről elűzte az erdőt, a magasabb részeken pedig kedvezőtlenné vált a termőhely a tölgy számára, mivel a vízrendezés következtében csökkent a talajvíz szintje. 1868-ban még a kocsányos tölgy volt az uralkodó fanem a debreceni erdőségekben, de már ekkor javasolták, hogy a terméketlenebb homokos területeket akáccal kellene sürgősen betelepíteni.

9 Ennek eredményeképpen 1882-re már ez a fanem is jelentős mértékben elterjedt.

|;) Térhódítása oly gyors volt, hogy már a XIX. század végén a következőképpen alakult az egyes fanemek területének százalékos aránya: tölgy 38% akác 55% egyéb 7% Az akác terjedését elősegítette igénytelensége és gyors növekedése is. A debreceni erdőségek állapotának javítását és az erdőgazdálkodás módszerének megváltoztatását az Országos Erdészeti Egyesület 1868. évi debreceni ülésén is sürgették. A vitán elhangzott bírálatokat és javaslatokat az alábbiakban foglalhatjuk össze: 1. A sarjerdő üzemmódban túlságosan magas (60 év) fordákat alkalmaznak. Ezért az elöregedett tő már nem képes életerős sarjakat nevelni, s előbbutóbb tisztások keletkeznek. Az ilyen erdőt ki kell irtani, fel kell szántani, s makkal be kell vetni.

11 2. A városi főmérnök szerint a birtoklási viszonyokon is változtatni kell. Javasolja - az erdőben levő magánbirtokok rendezését (abból a célból, hogy minél nagyobb összefüggő erdőtestek legyenek kialakíthatók) - azokat a területeket, amelyek a rendezés során a városnak jutnak, mentesíteni kell mindenféle szolgalomtól, s csak erdőművelésre kell használni.

12 3. Vágás előtt és után is 5-10 évig legyen tilalom alatt az erdő. Így a lehullott makkból természetes úton vetés lesz, s vágás után olcsóbb az ültetés.

11 Az Országos Erdészeti Egyesület által kifogásolt hibákat a város vezetősége elismerte, de kiküszöbölésük érdekében nem tett semmit. Csupán az erdők területének növelésére törekedtek, arra már nem volt gondjuk, hogy megvizsgálják: a körülmények megfelelnek-e a korszerű erdőgazdálkodás igényeinek. Lehet, hogy a telepítés megoldása is elhúzódott volna, de az 1879. évi erdőtörvény (XXXI. te.) hozzájárult az intézkedések meggyorsításához: gátat szabott az oktalan erdőirtásnak, előírta az erdők fenntartását, védelmét, a kopár és futóhomokos területek beerdősítését, az erdészeti szolgálat hatósági szervezetének kiépítését stb.

M Az erdőtelepítés problémáját a város a lehető legolcsóbban oldotta meg. „Minthogy. . . anyagi eszközöket a város rendelkezésükre bocsájtani nem tu8 Keresztesi Béla: Magyar erdők. Jóléti erdőgazdálkodás. (Bp. 1968.) 111. 9 A debreceni erdők kezeléséről. -= EL 1868. 529. 10 Debrecen sz. királyi város egyetemes leírása. Szerk. Zelizy Dániel. (Debrecen, 1882.) 675. 11 A debreczeni erdők kezeléséről. = EL 1868. 525. 12 Uo. 528. 13 Uo. 534. 14 Lesenyi Ferenc: A magyar erdőgazdaság története és mai helyzete. (Bp. 1936.) 12. 238