A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Muzeológia - Ditróiné Sallay Katalin: Művelődéspolitika és múzeumok

és a jövő szocialista emberét, - ez a dolognak az egyik része. A másik az, hogy az emberi tudás alapjait mindenkinek el kell sajátítania, mert csakis ebből a mindenki számára kötelező műveltségi anyagból fejlődhet ki a korszerűsödött műveltség tartalma, a tömegek művészi ízlése, a művelődés közvetlen gyakorlati, termelési jelentősége. Központi feladataink közé tartozik annak a szemléletnek az erősítése is, hogy sikereink nem máról holnapra születnek, azokért kitartóan és keményen meg kell dolgozni. A tudomány és technika eredményeit is alapos felkészüléssel tudjuk birtokba venni, azokat az eredményeket, melyek mindennapjainkat könnyítik. A művészet nem ennyire szükségszerű, de a cél az, hogy a mi korunk művészete is legalább annyira legyen a sajátunk, mint a modern technika vívmányai. Ha környezetünkben elfogadjuk az újat, a legújabb vonalú autót, ruházkodásunkban a divatnak megfelelő formát, a modern lakásokat, a kisbútorokat, háztartásainkban a gépeket, a Metróval, felüljárókkal, soklakásos, több szintes épülettömbökkel kialakított új városrészeinket, a megváltozott világot amiben élünk, akkor a művészetek modern, legújabb termékeit is meg kell értenünk, hogy elfogadhassuk. „Nekünk ilyen emberekkel, amilyenek mi vagyunk mindannyian, kell felépíteni a szocializmust, miközben magunk is fejlődünk, változunk, méltóbbá leszünk ahhoz a társadalomhoz, amelynek építésén dolgozunk" - mondotta felszólalásában Aczél elvtárs (1970. szeptember 30-án, az V. Nevelésügyi Kongresszuson, i. m. 258.) S hozzá kell tennünk azt, hogy a szocialista közösségért dolgozó emberekből szükségletünk korlátlan. Ha elődeink életét, körülményeit összevetjük a miénkkel, nem a hasonlóságot, hanem a különbséget vesszük észre, azt a különbséget, amivel a ma szebb és jobb. Ha a művészeti életet is összehasonlítani akarjuk, rá kell jönnünk, hogy a műveket nem a stíluseszközök rokonsága határozza meg, hanem a belőlük kirajzolódó világ- és emberkép, mert az alkotó világnézete az, mely meghatározza a megjelenítést. Minden mű és alkotás - legyen az a művészeti, vagy a gazdasági élet bármely produktuma - a maga módján választás és szavazat, a mi esetünkben a szocialista rendszer és annak építése mellett. *** Az igazi népművelés a felszabadulás után kezdődött el hazánkban. Már akkor megkezdtük a szocialista társadalom egészének nevelését, s csak a polgári és kispolgári szemlélet szerint kirívó napjainkban, hogy a munkás igénye már az operáig, drámáig, tárlatlátogatásokig felnőtt. Lehet, hogy eleinte nem kimondottan értették meg a tömegek az operairodalom gyöngyszemeit, de a nevelést nem is Wagnerrel és nem Bartókkal kezdtük, hanem a klasszikus operetteken keresztül (Schubert) jutottunk el Wagnerig és Bartókig, vagy a Bach kamarazenéig. Ma már a szocialista brigádvetélkedők a legkitűnőbb bizonyítékai annak, hogy a munkásfiataljaink kulturális szintje milyen magas fokot ért el. Mindez a párt irányításának és a kultúrpolitikánknak eredménye. Ez a két tényező igen jól vizsgázott, és igen jó úton jár, mert arra törekszik, hogy felnövekvő nemzedékünk sokoldalú, művelt és kulturált legyen! Az elmondottakra is áll az, hogy a lét változásával nem változik azonnal a tudat. De ehhez a tudati változáshoz az utat megtaláltuk, ha sok-sok elkanyarodás után jutottunk is el a „célegyenesbe". Ahhoz, hogy a mai kulturális poli41* 643