A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Muzeológia - Ditróiné Sallay Katalin: Művelődéspolitika és múzeumok

szakunkban. Ezeket a műveket úgy tekinthetjük, mint egy egyetemes, világszerte ismert alapról való kiindulást, a stíluskeresésnek hagyományokra támaszkodó alapját, amiből kinőhet a témájában, előadásmódjában kikristályosodott igazi szocialista alkotásoknak sora. Több oldalról érkezett kifogás hozzánk, hogy időszaki kiállításaink zöme képzőművészeti tárgyú. Ha gazdasági oldaláról nézzük, megállapíthatjuk, hogy az ilyen jellegű kiállításokat tudjuk viszonylag a legkevesebb anyagi ráfordítással megrendezni, s ezek egyszersmint az új, modern művészeti irányzatok megismertetését is szolgálják. Ha a vendégkönyvek bejegyzéseit olvasgatjuk, megállapíthatjuk, hogy nem egyértelműen tetszik a közönségnek a kiállított művek sora, mert sokan kifogásolják egyes művek közérthetőségét. E bejegyzések között találunk olyan véleményt, melyhez hasonlót Németh Lajos fogalmazott meg a legtömörebben: (i. m. 38.) ,,A különféle korok eltérő természetábrázolását az sem magyarázza, hogy az évszázadok során alapvetően megváltozott volna a természeti táj . . . a csendéletek tárgyai formájukban . . . sem változtak." E változások okát kell tehát megismerni. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy az ilyen időszakos tárlatainkat igen sokan látogatják, ami azt is bizonyítja, hogy a közönségnek megvan az a szándéka, hogy közelebb kerüljön a modern, a ma élő képzőművészek alkotásaihoz. Ha időben, és a napilapok hasábjain kellően propagálják egy-egy kiállító művész tárlatvezetését, azt láthatjuk, hogy nagyszámú érdeklődő jelenik meg ebben az időben, akik spontán, különösebb megszervezés, és nem névre szóló meghívóval jönnek be a múzeumba. Az érdeklődés tehát nagyobb, mintsem gondolnánk. Ehhez a gondolathoz szeretnénk kapcsolni a televízióban elhangzott előadás-sorozatot a magyarországi művészetekről, mely olcsó, bárki által megvásárolható könyvecske formájában is megjelent, s a könyvek igen hamar elfogytak. Ha egyéb felmérésből nem, de ebből kitűnik, hogy sokan hallgatták ezeket a műsorokat, különben nem jelentkezett volna az igény és érdeklődés ilyen nagy mértékben. Ebből következik az is, hegy az előadás anyagát tartalmazó füzetek tulajdonosai újra és újra fel óhajtják eleveníteni a hallottakat. Érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy az egyetemes művészettörténettel is hasonló előadások keretében kellene foglalkozni, és népszerűsítő, olcsó kiadványokban az elhangzottakat könyv alakban szintén megjelentetni. Ezzel is nagyot lépnénk előre a kulturáltsági fok emelésében. Számolnunk kell azzal is, hogy egy kiállítás megtekintése nem lehet olyan alapos, hogy első látásra maradandó élményanyagot tudjunk magunkban felhalmozni. A látottak felelevenítésére szolgálnak a múzeumi - írásos - vezetők, vagy kalauzok, amik sajnos nemcsak a hazai, de igen sok külföldi múzeumban is hiányoznak. Tételezzük fel, hogy egy-egy reprezentatív kivitelű, kielégítően illusztrált katalógus elkészítése esetleg nyomdai okokra vezethető vissza, ez a szempont mégsem fogadható el magyarázatul. Tudjuk, hogy a hazai és külföldi nagy kiállítások több évre szóló ún. állandó kiállítások, s ez időtartam alatt több ezres példányszámban is elfogynak az e kiállításokat magyarázó vezetők, - a bekerülési költség tehát többszörösen megtérülne. Erre példának a Déri Múzeum 1930-ban és 1939-ben kiadott „Vezető"-it, és az 1963-ban megjelentetett gyűjteményismertető füzetet hoznánk fel. Végezetül megállapíthatjuk, hogy a szocialista építés magasabb szinten való folytatásának meghatározott gazdasági, társadalmi és politikai követelményei vannak. Éppen ezért a népművelői hivatás társadalmunk egyik legfontosabb munkaterülete, mert a kultúrmunkások is formálják, alakítják a jelen 642