A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Muzeológia - Ditróiné Sallay Katalin: Művelődéspolitika és múzeumok

vándorkiállításokat készítettünk „Hajdú-Bihar megye műemlékei"; „Nagy magyar festők"; „Politikai plakátjaink"; „Felszabadulásunk 25. évfordulója"; „Tájunk sajátos növényzete" címekkel, melyeket a megye Művelődési Otthonaiban mutatunk be. - Emlékhelyeinken - legnagyobbrészt a Múzeumi Hónap alkalmával - rendszeresen tartunk előadásokat. Álmosdon Kölcsey, Bakonszegen Bessenyei, Nagykerekiben Bocskai, Tiszacsegén Varga Mátyás, Balmazújvároson Veres Péter, Hajdúhadházon Földi János emlékünnepségeket. Szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy kezdeményezésünk az adott helyeken esemény számba menő kulturális megmozdulás., s mint ilyen, nagy számú érdeklődőt vonz. Ezeknek a tényeknek a birtokában a kulturális területek irányító szerveinek növekszik a feladata és felelőssége, hogy az elkövetkező időben a szombat-vasárnapi szórakozási lehetőségek ne másodrangú helyen szerepeljenek, pl. falun. A programok különbözhetnek esetleg tárgyukban, vagy formájukban, de a szocialista tartalomban aligha. Gondolkoznunk kell azon, hogyan lehetne a hétvégeken a dolgozók nagy százalékát mozgósítani kollektív színház- vagy múzeumlátogatásra azokon a helyeken, ahol színház nincs, és táj előadásokat sem tartanak. Tapasztaltuk, hogy a brigád-vetélkedők megrendezése során olyan új tömegek kapcsolódtak be a múzeumlátogatók táborába, akik korábban nem, vagy csak kis létszámban tették ezt. S hogy ezek a tömegek - mert nyugodtan beszélhetünk ez esetben tömegekről - milyen fogékonyak a kulturális kérdések iránt, tanúbizonyságát adták, mert otthonosan mozogtak a történelem, vagy szűkebb határok közt a helytörténet, a művészet vagy a munkásmozgalom kérdéseiben. Ezeknek a vetélkedőknek, s ennek kapcsán szerzett új ismereteknek a haszna abban fog meglátszani, kamatozni, hogy ezek az emberek a jövőben minden munkát, - közelebbről a saját feladataikat - sokkal szélesebb látókörrel, tájékozottabban tudnak végezni. így érthető meg a közvetlen kapcsolat az egyetemes kulturálódás és a termelés között, amihez ismét egy lenini tanítást kell idéznünk: „A történelem legnagyobb feladatai közé tartozik kiemelni az embereket mindabból, amibe az évezredek megszokásai belerögzítették." Nem csekély büszkeséggel valljuk, hogy miívelődési lehetőségeink, és ezek valódi kihasználása ma már eredményesebb, mint sok fejlett tőkésországban. De nem szabad megállnunk ennek a felfedezésnek a regisztrálásánál, hanem továbbra is töretlenül azt a politikát kell folytatnunk, hogy a közművelődés és kultúra ne csak az iskolás-korúaknál, és ne csak magas szellemi szinten: a tudományban és művészetben jelentkezzék, hanem váljék tömegméretűvé. így tudjuk alkalmazni mindennapi életünkben a tudomány eredményeit. A tudományos-technikai forradalom világjelenség és hazánkat sem kerüli el. Tudjuk, hogy mi iparilag közepesen fejlett ország vagyunk, de a fejlődésnek intenzív szakaszába léptünk, ami a nagyobb ütemű fejlődést, a termelékenység növelését jelenti. Az egyre bonyolultabbá váló gépek, munkaeszközök, munkafolyamatok magasabb képzettséget követelnek meg minden szinten. A kulturális tényező kérdése tehát gazdasági és politikai céljaink elérésének feltétele is! Az oktatásnak, a nevelésnek, biztosítania kell a fiatalság korszerű műveltségét, kultúráját. A tudomány és művészet feladata elérni azt, hogy az alkotó munka napjainkban magasabb színvonalra emelkedjék. A közművelődés célja pedig az, hogy az egész felnőtt lakosság a kor kulturális nívóján gondolkozzék és éljen. Közművelődésünk szakadatlan harc, mert az emberi igény éppen a tevékenység révén mindig megújul. A szocializmus nem igénykielégítő, hanem 635