A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Muzeológia - Ditróiné Sallay Katalin: Művelődéspolitika és múzeumok

kultúrpolitika megvalósítását, sikerét segíti elő, a feladatok megoldásában és meghatározásában aktív részvételt jelent. Szóltunk már arról, hogy a kultúra fogalomba nemcsak a művészetek tartoznak, hanem a tudományos és műszaki élet is. Éppen ezért helytelen az a megfogalmazás, miszerint a technikai forradalom időszakában a kultúra és a művészet elavult. Ez a szemlélet a múlt században helyénvalónak ítélte a művészetekkel való foglalkozást, mondván, hogy akkor ráértek ezzel is foglalkozni az emberek. Az ilyen nézetek túlértékelik a technikai forradalmat, amelyről azt tartják, hogy elsorvasztja a művészeteket. Az ilyen megnyilvánulások ma már túlhaladottak, sőt károsak, s ezt a helytelen szemléletet le kell küzdenünk. Le kell küzdenünk annál is inkább, mert egy messze elmaradott álláspontot képvisel, s ezen elveket vallók a természetes fejlődést gátolják. Hogy miért? Ehhez csak elismételni tudjuk azt a konkrét tényt, hogy kulturális politikánk a párt általános politikájának szerves része,- jelentős szerepe van kulturális és tudományos eredményeink létrejöttében; feladata alkalmazni az általános eszmei-politikai irányvonalat a kulturális életre. Az alapelvek érvényesítése során az elmúlt évtizedekben a kulturális munka feltételei állandóan változtak, de mivel a követelmények egyre magasabbak, a kultúrmunkásoknak aktív tevékenységére van szükség ahhoz, hogy a szocialista kultúránk is lépést tartson a haladással. Napjainkban, az elmúlt 27 esztendőre jellemző technikai forradalom idején jelentős a műveltség fejlesztése terén tett előrelépésünk. Erre az időszakra esik, hogy a világban komoly elismerésben részesülnek filmjeink; irodalmunkkal, s minden más művészeti alkotásunkkal, könnyű- és nehézipari termékeinkkel soha nem tapasztalt mértékben ismerkedhetnek meg határainkon túl, nyugaton és keleten egyaránt. Hogy szűkre szabott, összefogott felsorolásunk teljesebb legyen, hozzá kell ehhez tennünk azt is, hogy muzeális gyűjteményeink egy-egy jól összeválogatott kollekcióját nyugati és keleti nagyvárosokban, és a tengeren túl is bemutattuk. A szocialista nevelés eszközei - határainkon belül - az ismeretterjesztés minden formája, az iskolai nevelésen és szakmunkásképzésen keresztül a tudomány fejlődésével való lépéstartás, és a kulturált szórakozás igényének felkeltése. A nagyobb városokban ehhez megvannak a feltételeink, de a kisebb városokban és falvakban legfeljebb csak a hétvégeken tudunk valamelyes kulturális és szórakozási lehetőséget biztosítani. A múzeumi szervezet országosan felhasznál minden eszközt a múzeum propagálására, és a múzeum adottságainak megfelelően a kultúra terjesztésére. A Magyar Nemzeti Galéria - az egyelőre még nehezebben megközelíthető kisebb községekbe, falvakba - egy-egy jelentős művész, vagy egy korszak több alkotójának műveiből összeválogatott anyagot a helyszínre visz, ahol szakmuzeológusok tárlatvezetéssel összekapcsolt előadást tartanak az adott korról vagy művészről. Ezeknek az előadásoknak a közönségsikere és nagy visszhangja a kezdeményezés sikeréről tanúskodik. Mi a Déri Múzeumban kísérleti céllal, az illető szaktanárokkal egyetértésben „kihelyezett" magyar irodalom és történelem órát tartunk a kiállításainkban. Ez az újszerű „tanítási forma" maradandó élményt jelent a diákoknak, s a múzeumban látott tárgyi anyag és az adott témához kapcsolódó szakvezetés lényegesen bővebb információ megszerzését teszi lehetővé. Az így felkészített tanulóifjúság a visszakérdezéskor több tudásról tud számot adni, mint a „hagyományos" módon megtartott órák után. Továbbá a múzeum propagálására 634