A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Muzeológia - Ditróiné Sallay Katalin: Művelődéspolitika és múzeumok

gében. Ez pszichikai tényező, amin nem változtat az sem, ha a kevesebb időt jelentő oldalon bármilyen érdekes dolgot mutatnánk is be. S az „érdekes" tárgyak elhelyezése nem ilyen tényezők meggondolásával kerül az őt megillető helyre, hanem pozicionális léte a kronológia függvénye. S ha már a tárgyak bemutatásánál tartunk, itt kell megemlítenünk - amiről fentebb más aspektusból már szóltunk -, hogy ma is óvjuk műtárgyainkat, de nem az őt körülvevő világtól, hanem a konzerválási és restaurálási eljárásokkal élettartamát igyekszünk meghosszabbítani, hogy a következő generációkat is szolgálja minden kultúrtörténeti emlék. A felszabadulás előtti múzeumi kiállítások tárgyi emlékeit az akkori idők konzerválási metódusai szerint kezelték. Minden tárgyat - főleg a régészet szakágazatából - okkerbarna olaj festékkel átfestették, a vastárgyakat is az akkor legmodernebb eljárásokkal olyan anyagokkal kezelték, mely újabb vörösbarna oxidréteg kialakulását eredményezte, illetve állaguk további romlásához, pusztulásához vezetett. A felszabadulás után a tudomány rohamos fejlődésével a restaurálás is tudományos alapokat kapott. (1952-ben jelent meg az első magyar nyelvű restaurátori kézikönyv!) A restaurálási, konzerválási eljárásoknál elsődleges szempont lett az anyagismeret kettős iránya: a tárgy alapanyaga, amiből készült, és a kezelésükhöz használt vegyszerek matematikai pontossággal kiszámítható viselkedése, tulajdonsága. Létrejöhettek új muzeológiai szempontok is, mely egyrészt a berendezési technika megváltozásával kezdődött, másrészt a kiállított darabok a korabeli, használatuk idején kinéző természetes színüket visszakapták, így a látogatóknak a tárgyakat funkciójuknak megfelelően tudjuk bemutatni. Ma már nem „holt anyag" a kiállított tárgy, hanem a terra sigillata pompázatos vörös színében; az őskori cserépedény az égetéskor nyert, alapanyagának megfelelő színt mutatja az okkeres barnától a fehéresen keresztül a szürkéig, vörösig, feketéig; a vastárgyak fém színűek, melyet csak akkor hagyunk feketén, ha az őt körülvevő talajviszonyok folytán feketés védőréteg alakult ki a felszínén; a bronz is rózsaszínes, melyet csak akkor mutatunk be zöldes színben, ha ugyancsak az őt körülvevő földrétegben nemespatína alakult ki külsején, mely szintén védőrétegül szolgál. Többen foglalkoztak muzeológiai tárgyú tanulmányukban a múzeumi kiállításokban tartott ismertető előadásokkal is, amelyről még szintén nem alakult ki egységes álláspont, de saját tapasztalatainkat közreadjuk. Szervezett múzeumi vezetések idején - főleg csoportoknak - a vezető, akár Idegenforgalmi Hivatalok hivatásos vezetői, akár múzeumi szakemberek, a termekben kiállított anyagot elbeszélik. Mire a látogató az így elmondott szöveget végighallgatja, nem jut ideje, hogy a tárgyakat - akár csak felületesen is - megtekintse. S ha így végignézte a múzeumot, még összképe sem alakulhatott ki a látottakról, s a későbbiek során egyre kevesebbre emlékszik vissza. Egy-egy tárlatvezetésnél pedig a képekről a vezető rendszerint azt mondja el, amit egyébként is észrevesz mindenki, azt, hogy milyen ecsetkezeléssel rakta fel a művész a színeket, milyen technikai tudással mintázta vagy festette meg az akkori divatnak megfelelő ruharedőzetet. Emiatt a kevés számú statisztikai felmérések alapján az derül ki, hogy a múzeum látogatói szívesebben szemlélődnek egyedül, mert a szűkszavú, de a lényeget elmondó feliratokból sokkal többet tanulnak, többet tudnak rögzíteni, kulturálódási igényüket jobban kielégíti. A kisebb látogatottságú múzeumokban néhány jó megoldással találkoztunk, melyek összevetéséből ötvöződhet egy jövőben megvalósítható módszer. Csehszlovákiában, Cervetíy Klastor múzeumában egyszerre csak annyi látoga632