A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Muzeológia - Ditróiné Sallay Katalin: Művelődéspolitika és múzeumok

való gyarapítására. Ebben a múzeumok növekvő jelentőségének is szerepet kell játszania egyrészt propaganda munkával, másrészt ötletes, szemléltető, élményt nyújtó kiállításaival. 1957-ben történt széleskörű felmérés alapján az UNESCO megállapította, hogy a múzeumok mellőzött területei a kultúrának, világviszonylatban sokkal kevesebb a látogatók száma, mint amennyinek lennie kellene. Bár ez a szám az elmúlt másfél évtizedben emelkedést mutat, de a növekvő szabadidő múzeumlátogatással is kitölthető felhasználásának tudatosítása világszerte, és nálunk is problematikus. Az UNESCO 1968. évi közgyűlésén már általában az esztétikai és zenei ismeretek terjesztésének szükségességéről tárgyaltak. Megfogalmazódott az is, hogy a kultúra befogadó, felfogó és feldolgozó része kapjon megfelelő helyet a kultúra nemzetközi világszervezetének programjában. Rávilágított arra ez az értekezlet, hogy nem elegendő, ha a szakemberek egymás között kölcsönösen megismerik és értékelik a szomszédos kultúrák gazdagságát és eredményeit. A lakosság egészének kell hozzájutnia a kulturált élethez, és abban tevékenyen részt kell vennie. A növekvő szabadidő kérdése a szociológusokat, népművelőket az egész világon foglalkoztatja. Ennek a problémának megközelítése a társadalmi rendszerektől és e problémákkal foglalkozó szakemberek világnézetétől függően igen eltérő lehet. Foglalkoznunk kell tehát ezzel úgy, hogy mérjük fel a közönség igényét, az igények fokozásának számbajöhető lehetőségeit, és az emelkedő színvonal körülményeit, feladatait, hogy ennek eredményeként a szocialista ember szellemi nívója és tudása lemérhető legyen. Ez mint lehetőség felismertette velünk azt az igazságot, hogy a párt és állami irányítást nem lehet és nem célszerű csak a csúcson gyakorolni. A nagyobb önállóság sokoldalúbb megközelítésre ösztönöz, és ebben a kulturális intézményeknek is felelős részt kell vállalniuk a maguk területén. Múzeumokra szűkítve ezt a tételt, nekünk színvonalas kiállításainkkal kell megkedveltetnünk intézményeinket. E megállapításhoz számbeli eredményeinket is meg kell említenünk. A felszabadulás után a múzeumi szervezet duplájára nőtt. Ma már nemcsak a megyeszékhelyeken korábban is meglevő múzeumainkban rendeztünk be új kiállításokat, hanem kisebb városokban, községekben is megteremtettük az anyagi és személyi feltételeket hasonló intézmények létesítésére, ezek mellett számtalan emlékszobát, kiállítóhelyet nyitottunk meg a nagyközönség előtt. Nemcsak ez az oka, hogy a látogató-statisztika óriási mértékben megnövekedett, mert azokon a helyeken, ahol a felszabadulás előtt is volt kiállítás, napjainkban, a látogatók számát összehasonlítva a 25-30 évvel ezelőttivel, meglepő, imponáló számbeli növekedést értünk el, mely évről évre emelkedő tendenciát mutat. Legalábbis mi, Hajdú-Biharban nagy arányú emelkedésről adhatunk számot. Más kérdés, hogy a felszabadulás óta az országosan megkétszereződött kiállító helyekkel nem növekedett arányosan a látogatólétszám. A Déri Múzeum növekvő látogató létszámát néhány adattal szeretnénk bemutatni: 1940-ben 50 000 fő 1950-ben 35 583 fő 1952-ben 71 781 fő 1953-ban 42 133 fő 630