A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Muzeológia - Ditróiné Sallay Katalin: Művelődéspolitika és múzeumok

lett kiválasztási joggal rendelkeztek. Ezek a forrásanyaggal rendelkező múzeumok a Néprajzi Múzeum, Természettudományi Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria, Szépművészeti Múzeum, Iparművészeti Múzeum, valamint a szakmúzeumok. A tudomány szerepének növekedése világjelenség, de nem független az adott társadalmi viszonyoktól. A tudományos-technikai haladás a szocializmusban objektív társadalmi korlátoktól mentesen bontakozhat ki, s a társadalom építésének egyik legfontosabb motorja. A szocialista bővített újratermelésben növekszik a szellemi munka, a kutatás legfőbb eredménye a nemzeti jövedelmet növelő tényezőként vehető számításba, s az egész társadalmat szolgálja. A tudományos ismeretek tízévenként megkétszereződnek, a folyamat másik oldala: az ismeretek meghatározott része feleslegessé válik, elavul. A legmodernebb gépeket is 5-10 évenként korszerűsíteni kell még fejlettebb, még modernebb gépi berendezésre. Ami feleslegessé válik, az nem tartós. A geometria, matematika, a fizika alaptörvényei, a marxista-leninista társadalomtudomány alapelvei maradandó tudásanyag, s az igazi irodalom és művészet sem avulhat el. Olyan alapismereteket kell tehát megtanítanunk, amelyre mindig lehet újat építeni. Meg kell tanítanunk az önálló gondolkodást, az önálló eligazodást. Aki a természettudományos gondolkodást vagy a technikai gondolkozásmódot nem sajátította el, sohasem tud továbbfejlődni, abból soha sem lesz jó szakember. Társadalmi-gazdasági fejlődésünk egyik feltétele, hogy mennyiben tudjuk a megnövekvő igényeknek megfelelő szakembereket kiképezni. A meglevő hiányosságok ellenére számos figyelemre méltó tudományos eredmény született és került felhasználásra a népművelés gyakorlatában is. A tudomány egyetemességét szolgáló kutatási eredményeink értékét a külföldi tudományos körök fokozódó elismerése és a nemzetközi tudományos kapcsolatok örvendetes gyarapodása jelzi. De társadalmunk fejlődése, a szocializmus teljes felépítésének feladatai egyre nagyobb és újabb követelményeket támasztanak. A korszerű termelés egy lépést sem tehet a tudomány nélkül. Az eddig megtett út elméleti általánosítása és a megoldott feladatok felmérése rendkívül fontos a jelen és a jövő feladatainak tudományos kijelölése szempontjából is. A korszerűsítést csak folyamatként szabad felfognunk. Olyan folyamatnak, amely a megoldással mindig újra is termelődik. Az emberi tudás, az új ismeretanyag olyan mértékben nő, hogy befejezettségről sem általában a képzés vonatkozásában, sem iskolai vetületben többé nem lehet beszélni. S ezekhez a gondolatokhoz ismét egy idézet kívánkozik: „A szocializmus fölénye a kapitalizmussal szemben abban is megnyilvánul, hogy mi nemcsak anyagi jólétet akarunk biztosítani az emberek számára, hanem értelmes emberi célokat is tudunk adni, amelyek nemcsak az egyén kiteljesedését, hanem egyúttal a közösség, az egész társadalom érdekeit szolgálják. Erre csak a szocializmus képes. Jelképes értelemben: mi nemcsak a házat igyekszünk építeni az embereknek, hanem ésszerűen be is akarjuk rendezni azt számukra. És ez elképzelhetetlen a szocialista kultúra fejlesztése és elterjesztése nélkül. Mi úgy gondoljuk, hogy ebbe beletartozik az a segítség is, amit a kultúra nyújt ahhoz, hogy az értelmes emberi célokat megfogalmazzuk és megvalósítsuk." (Aczél: i. m. 166.) Az eddigiekben vázoltuk, hogy a mai nemzedék élete tartalmasabb lett a munkához, a tudományhoz való viszonyában. Nézzük meg, milyen a helyzet a művelődési, kulturálódási igény tekintetében. József Attilát hozzuk fel példának, akinek műveit ma tíz- és százezrek olvassák. Amikor élt, ilyen tömegek legfeljebb a Courts Mahler-regényeket, vagy a felkapott írók közül Herczeg 628