A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Muzeológia - Ditróiné Sallay Katalin: Művelődéspolitika és múzeumok

ge, a művelődésügyi miniszter mellett az Országos Népművelési Tanács, a Kiadói Tanács, a Filmművészeti Tanács, Dramaturgiai Tanács, Országos Múzeumi Tanács stb.) Az irányításnak ez a „tanácsosítása" minden szinten megköveteli a döntések demokratikus előkészítését, a szubjektivizmus kiküszöbölésének legjobb módja, és egyik biztosítéka a kultúra sajátosságai figyelembevételének. A Tudománypolitikai Irányelvek (1969-ben) megjelenése után az Országos Múzeumi Tanács az 1971. február 9-i ülésén foglalkozott a múzeumokban folyó tudományos munka helyzetével. (Múzeumi Közlemények. 1971. 1. 3-16.) E megbeszélésen szó esett a tudományos tevékenység főbb irányairól; a tudományos munka fejlesztésének feltételeiről; a tudományos munka szervezése, a tartalmi tevékenység korszerűsítése terén; stb. témákról. Ennek a vitaanyagnak az áttanulmányozása a főváros és a vidék elhatárolásának a példázata is lehetne. Az 1969-ben megjelent Tudománypolitikai Irányelvek általában a tudományos munkában megvalósítandó feladatokat konkretizálja, és pl. az egyetemi kutatómunka feladatai esetében nem tesz különbséget Budapest vagy vidéki városok egyetemei között, hanem csak az egyetemeken megvalósítható feladatokra irányítja rá a figyelmet. Ugyanitt a túlzott centralizáció megszüntetése érdekében ad irányelveket a feladatok kidolgozására. Az Országos Múzeumi Tanács vitaanyagából pedig arról értesülünk, hogy ,, . . . Az országos múzeumok egy része még nem alakított ki olyan távlati tudományos tervet, amelynek megoldásába a vidéki szakemberek többségét is bevonhatná..." A muzeológusok azonos felkészültsége indokolja, hogy az egyenetlenség megszüntetésére szükséges lenne hathatós intézkedéseket hozni, s ezáltal az a hátrányos helyzet is felszámolható lenne, hogy az 54 fő tudományos fokozattal rendelkező muzeológus közül csak 4 fő dolgozik vidéken. A vidéki múzeumokban még mindig nem sikerült kialakítani a tudományos munka, valamint a népművelő-ismeretterjesztő tevékenység helyes arányait, emellett a vidéken dolgozó muzeológusok igazgatási és adminisztrációs tevékenységgel vannak túlterhelve, ami miatt tudományos munkát alig tudnak végezni. „Ez az oka annak, hogy a vidéki káderutánpótlást mind nehezebb biztosítani." (i. m. 11.) A Múzeumi Tanács vitaanyagában az országos múzeumok irányító tevékenysége igen hangsúlyosan van kiemelve, így ebben a tevékenységben kellene helyt kapnia ezen arányok helyes kialakításának, a feladatok megosztásának, a tudományos működésnek az egyetemektől való elhatárolásának. Mindaddig, míg a vidéken dolgozó muzeológusok tudományos tevékenységükben hátrányos helyzetben vannak az országos múzeumok munkatársaival szemben, addig a vidéken betöltendő muzeológus állások továbbra is problémát fognak jelenteni. Az egészséges fejlődés érdekében első helyen kellene szerepelnie olyan témáknak, mely a vidéki, megyei múzeumigazgatóságokra, tehát a vidéki „nagy" múzeumokra épülne, illetőleg bekapcsolná egy egységes múzeumi kutatómunkába. Vitatható, hogy célszerű lenne-e „a Magyar Nemzeti Múzeum szervezeti keretében egy kis létszámú kutatócsoportot létrehozni, amelynek feladata az önállóan is kutatható muzeológiai témák, továbbá a múzeumokban és a múzeumokon kívül folytatott kutatások összefogása" - akkor, amikor az országos múzeumok (az említett vitaanyag szerint) „a tudományos központ szerepét töltik be". Ezek „szinte kizárólagos őrzői az egyes tudományszakok forrásanyagát jelentő tárgyi gyűjteményeknek" - mert a korábban érvényben levő múzeumi törvény szerint az ország különböző múzeumába bekerült anyag fe40« 627