A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Muzeológia - Ditróiné Sallay Katalin: Művelődéspolitika és múzeumok

felelő következtetéseket le tudjuk vonni, és van lehetőségünk arra, hogy a le­szűrt megállapításainknak érvényt is tudjunk szerezni. A műtárgyak élettartamának meghosszabbítása tudományos alapokon ál­ló, korszerű eljárásokkal és eszközökkel történik, és a restaurátorok is - szak­mai színvonaluktól függően - kutatómunkát is végeznek. A magyarországi mú­zeumokban még mindig nem jutottunk túl az „általános restaurátor" ellátott­ságon, míg a korszerű személyi felépítésű külföldi múzeumokban lényegesen kedvezőbb a helyzet, ahol a restaurátori ágazatokban is megtörtént a szakoso­dás, vagyis kisebb múzeumokban is pl. más végzi a fémek restaurálását és más a kerámiákét, s ismét más a fatárgyakét, textíliákét stb. A fentebb említett szakmai felmérés 1969-ben történt. A probléma nem évült el, és megoldást sem nyert, mert három év után sürgetőbben került előtér­be az állagmegóvás kérdése, és csillagászati szám dokumentálja problémáját. Dömötör János 1971. októberben az országgyűlésen számadatokkal szá­molt be a restaurátori helyzetről. (Múzeumi Közlemények. 1. szám. 19-22.) Ebből a beszámolóból megtudjuk, hogy a magyarországi múzeumokban mint­egy 6 millió tárgyból jelenleg mintegy 50 000 darab műtárgy kezelése, állag­megóvása, védelme jut 1 fő restaurátorra, ami maximális teljesítés esetén is műkincseink további pusztulásához vezet. Ennek sürgős megoldása csak meg­felelő felszereléssel, és a szakember-gárda számának nagyarányú növelésével oldható meg. A szakember-létszám nem egyszerű kérdés, mivel hazánkban csak a Képzőművészeti Főiskolán képeznek képzőművész-restaurátorokat. (Fentebb már említettük, az általános restaurátorok képzése csak alkalmi, rövid időtar­tamú tanfolyamokon történik.) Az állagmegóvás munkáját nagymértékben segítheti vagy leronthatja a raktározás, melynek körülményei befolyásolják a tárgyak állapotát. Sajnos, korszerű raktárakkal országosan is csak néhány helyen rendelkezünk, így a kevés számú restaurátor szakember munkája sok esetben meddő időtöltés, ha a konzervált, restaurált tárgyak esetleg nedves, fűtetlen, túlzsúfolt, nyitott pol­con porártalomnak kitett raktárakban, esetleg még szuvas faállványzaton nyer­nek elhelyezést. Kultúrkincseink biztonságos őrzése érdekében tehát hathatós anyagi, személyi segítségre van szükség. Ugyancsak Dömötör János országgyű­lési felszólalásából értesülünk arról, hogy hazánkban „megközelítőleg tízezer műemlék, műemlék jellegű és városképi jelentőségű építmény áll védelem alatt." Gondolkozni, és közelesen tenni kellene valamit annak érdekében, hogy ezekben az épületekben múzeumokat, múzeumi raktárakat helyezzenek el, és: egy-egy műemlék épületet felújítás után ne hivatalok, intézmények céljára ve­gyék birtokba, vagy éppenséggel ne lakásoknak alakítsák át. Az 1970 májusában megtartott Országos Népművelési Konferencia napi­rendre tűzte „A közművelődés helyzete és fejlesztésének feladatai" című té­mát. Ennek a konferenciának elemzését, a feladatok meghatározását - az el­hangzott referátum kiegészítéseként - 3 kötetben jelentette meg az Országos Népművelési Tanács. Mint sok hasonló rendezvényen, így ezen is minden bi­zonnyal minden megye kulturális kérdésekkel foglalkozó vezető szakemberei részt vettek, s talán még a 3 kötetes kiadványból is kaptak. De a feladatok ki­jelölése, illetőleg a közművelődés fejlesztése hatékonyan nem követte ezt a ta­nácskozást. Mint Korek József tanulmányából kiderül (Múzeumi Közlemé­nyek. 3. szám. 28-34.), „a konferencia a múzeumügynek csupán egyik vetüle­tével foglalkozott. Ez a múzeumok közönség felé forduló arculata. A múzeumi -40 Déri Múzeum évkönyve 625

Next

/
Thumbnails
Contents