A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Muzeológia - Ditróiné Sallay Katalin: Művelődéspolitika és múzeumok

ge. Ugyanis a termelés gyors növeléséért folytatott harc fő iránya valamennyi munkafolyamat gépesítésének befejezése, a kézimunka kiszorítása a népgazdaság minden ágában. A gépesítés, majd komplex gépesítés - vagyis a fő termelési folyamatok mellett a segédmunka gépesítése is - azért nagy jelentőségű, mert minden termelési ágban megköveteli az egymást kölcsönösen kiegészítő gépek rendszerének megteremtését, mely döntő módon készíti elő a korszerű gépi termelés legmagasabb fokát, az automatizálást. Az automatizált termelési folyamatban az ember már nem vesz részt a munkában, hanem csupán ellenőrzi, és így mentesül a fizikai munka terhétől, és az idegfeszültségtől. - Ezzel megmagyarázott az is, hogy hogyan értelmezzük a fizikai és szellemi munka közti különbség megszüntetését. - Az automatizálás nagymértékű munkakönynyebbítést jelent, és lehetővé teszi a munkanap megrövidítését - bércsökkenés nélkül. Ezen távlati tervek megvalósításához legfontosabb feladat tehát az általános műveltség megszerzése, mivel sokszor a legelemibb ismeretek is hiányoznak. Ezért az ismeretek megszerzését, átadását az alapoknál kell kezdenünk, mert a tudományos felfedezések minél gyorsabb gyakorlati alkalmazása és a termelésben való hasznosítása ténykérdés. Az általános műveltség megszerzése rendkívül fontos. Példának egy 5 év előtti felmérés adataiból ragadtunk ki egyet: Erről az egy szóról „materializmus", a 8 általános iskolát végzettek 74%-a tudott, s el is fogadható meghatározásokat írtak a kérdőívekre. A szakmunkások 70%-a ugyanerről semmilyen magyarázatot nem tudott adni. Nagyon elgondolkoztató az a napjainkban nyilvánosságra hozott felmérés adata is, mely szerint a 14-30 éves korig meglehetősen nagy százaléknak nincs meg a 8 általános iskolai végzettsége sem. A dolgozók általános és középiskoláiban pedig évenként csökkenő számú hallgató tanul. Ennek a korosztálynak már a szakmához szükséges tudás megszerzése is nehézséget fog jelenteni, a kultúra egyéb területeihez pedig egyre kevesebb lesz a kötődése. Közben a tudomány és a technika olyan óriási mértékben fejlődik, hogy nem lehet megállva gyönyörködnünk a ma végzett munkában, mert holnapra behozhatatlanul lemaradunk. Az egyén tehát a munka, a megváltozott munka révén kapcsolódik a kultúrához. Ha megállapítjuk azt, hogy sok tekintetben kulturális vonalon előtte járunk a Nyugatnak, ez a tény egymagában nem kielégítő, mert tudjuk, hogy ezen a téren is még nagyon sok a pótolnivalónk ahhoz, hogy a kultúra a szocialista társadalom építésében elfoglalja azt a helyet, mely lehetővé tenné, hogy az alap és felépítmény fejlődése egyenletes, kiegyensúlyozott legyen. Ehhez fel kell mérni a tennivalókat, amelyek módszeres végrehajtása lehetne a biztosítéka annak, hogy a szocialista társadalmat a kultúra segítségével színvonalasan építsük. A szocialista művelődéspolitika arra törekszik, hogy feloldja korunk egyik jellegzetes ellentmondását, a humán és a természettudományos kultúra kettéválasztódását. A XIX. század, és a XX. század első fele nem ismerte fel a természettudományos műveltség közművelődési jelentőségét. A személyiség kialakításához pedig szükség van az irodalom, a képzőművészet és a zene nagy értékeire is. A szocialista humanizmus az, amely mind a tudomány, mind a művészetek értékeit az egész nép élményévé tudja átalakítani. A kulturális színvonal emelése lényeges programja a szocializmus építésének. A „kultúra" szót ez esetben is teljes értelmezésében kell figyelembe vennünk. Aczél elvtárs a kulturális kérdésekkel foglalkozva többek között rámu620