A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Muzeológia - Ditróiné Sallay Katalin: Művelődéspolitika és múzeumok

függ össze. Marx is mindig első helyen említi az ember tudományos és művészi képzésének lehetőségét, vagyis a művészi fejlődés mindig igen hangsúlyos nála, mert a maga átfogó értelmében hozzátartozik ahhoz az érdeklődési körhöz, amely általában az ember mindennapi életében is tudatosítja az ember sajátos kulturált jellegét, tudatosítja a legapróbb mozzanatoktól a legbonyolultabb elvi kérdésekig, vagyis kultúrája teszi konkrét történeti fejlődését. A szocializmusban az esztétikai fejlődés összhatásában tudatosítja az emberi tevékenység minél magasabb szintre való emelését. Ez ténylegesen azt is jelenti, hogy pl. nem mindegy, hogy milyen a munkaeszköz formája, mely a praktikusság mellett esztétikai értéket is hordoz. Gondoljunk itt arra, hogy pl. az ipari formatervezés új, napjaink tudományága. Vagy gondolatban állítsunk párhuzamba egy 30-40 évvel ezelőtt létesült gyárat egy mai, világos, korszerű, egészséges gyárépülettel. Az esztétikai feltétel, a magasabb kulturáltsági fok jelentkezik a mindennapi életünkben, környezetünkben. De ahhoz, hogy ez végbemehessen, számolnunk kell azzal, hogy a szocialista társadalmi rend kialakulása és megszilárdítása kezdetén a munkások tíz- és százezreinek először a különböző ismereteket kellett elsajátítaniuk, és csak később lett vagy lesz idejük arra, hogy megismerkedjenek a kultúrával. Nem lehet számításon kívül hagyni a kulturális önképzést, mert nem képzelhető el a szocializmus építése korszerű műveltség és mai ízlés nélkül. A szocialista rendszerben a társadalmi átrétegződés állandó folyamat. A munkásosztály befolyása az egész társadalmunkra jelentősen fokozódott mennyiségi növekedésével is. Ez a növekvő befolyás politikai és kulturális téren egyaránt érezhető. Más osztályokból, rétegekből jelentősen megnövekedett a munkások száma, amire agrár-ipari strukturális változásunk a magyarázat. A magyar agrárfejlődés útja nagy hatást gyakorolt múltunk kulturális arculatára. Ezen az osztályon belül szembeszökő volt az aránytalanság a humán-kultúra és a természettudományos kultúra területén, az agrárosztályon belüli rétegek műveltségi színvonala között. Ezt a múltat sem szabad figyelmen kívül hagynunk napjaink kulturális problémáinak vizsgálatánál. Számolnunk kell azzal is, hogy aki munkássá lesz, nem változik meg azonnal a világnézete, magatartása, hanem még jó ideig magukban hordozzák régi viszonyaikból fakadó nézeteiket. A munkásosztály létszáma növekedésével együtt átmenetileg csökken a munkások szakmai színvonala is. Ebből is következik az, hogy az alapiskolázottság megszerzése mellett először a szakmához, munkájához szükséges szaktudást kellett vagy kell megszereznie, s csak ezután gondolhat az egyéb kulturális anyag megismerésére. Röviden-, az iskolában szerzett általános, illetve szakmai műveltség nem befejezett dolog. Ez csak alap a továbbműveléshez, különben ha a továbbképzésben nem vesz részt valaki, menthetetlenül lemarad. Nyilvánvaló, hogy az anyagi-technikai követelmények a különböző korszakokban mások és mások, mint ahogy más volt az egyént körülvevő világ, társadalmi rend és kulturális színvonal is. Mindezeket a tényezőket pártunk - a szocializmus teljes felépítésének feladatait megjelölve - számba vette, és az elért eredményeket, valamint a megnövekedett követelményeket szem előtt tartva a X. kongresszus határozataiban továbbfejlesztette, és konkretizálta az adott viszonyoknak megfelelően: gazdasági, társadalmi-politikai, és ideológiai-kulturális téren. Nagyon sok a pótolnivalónk a tudományos-technikai vonalon. Mert míg korábban néhány száz szakma volt csak, ma kb. 1600 szakmát ismerünk, s benne, vele dolgozunk. De a régi szakmáknál is megváltozott a munka jelle619