A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Muzeológia - Héthy Zoltán: A Debreceni Múzeumbarátok Körének története 1927–1949

Tehát a tárgyalások sikerrel kecsegtettek, olyannyira, hogy a debreceniek 1929. február 2-ára ki is tűzték az előadás időpontját, megszervezték az utána tartandó díszvacsorát. Azonban ez a terv is kudarcba fulladt, ugyanis Móra - aki szívesen vállalta az előadás megtartását, mely a két múzeum kapcsolatainak kiszélesítését is jelentette volna - az utolsó percben visszalépett az előadás megtartásától. Január 30-án a következő szövegű távirat érkezett Löfkovits Arthurnak: „előadás megtartása lehetetlen levél megy Móra".

Wc Másnap megérkezett Móra indokló levele: Szeged, 1929. jan. 30. „Igen tisztelt Barátom! Elképesztő sürgönyömet bizonyára megkaptad azóta. Sietek utána küldeni a magyarázatot. Ma reggel értem haza egy kéthetes előadói körútról. Felhalmozódott postámban két debreceni levelet találtam. Az egyik a Te informatív leveled az előadás körülményeiről, a melyben közlöd, hogy Sebestyén kollégámmal együtt szívesen láttok. Ezt nem is vonom kétségbe, mert hiszen másképp nem hívtál volna. Ellenben egy másik levélből azt látom, hogy nem mindenki látna bennünket szívesen Debrecenben. Ezt expressis verbis tudtomra adja a másik levél. Azt írja az írója, akinek eddig velem soha se volt baja s valószínűleg most se személyem ellen van kifogása, hogy nagyon alkalmatlan ma a helyzet Debrecenben múzeumbaráti előadásra. A levélíró nevét szíves engedelmeddel elhallgatom, nemcsak levele bizalmas jellegénél fogva, hanem azért is, mert az én szempontomból nincs jelentősége a névnek. Soha én olyan városba még el nem mentem, a hol előre tiltakoztak a szereplésem ellen, - igaz, hogy ilyen eset nem is történt még. Ha most megtörtént s éppen Debrecenben, természetesen az elveimhez képest ehhez igazodom. Se Debrecen belső ügyeibe nem óhajtok belekeveredni, se feltolni nem akarom magam mint minden irányban elfogulatlan író sem, a kiről talán mégis fel lehet tenni annyi ízlést, hogy nem megy oda, a hol ajtót mutatnak neki, holott nem is kéredzkedett be rajta. Azt hiszem, kedves Barátom, nem kell hangoztatnom, mennyire kínosan érint a dolog, de bizonyára meg fogod adni az abszolúciót, a beismerésére annak, hogy enynyivel tartozom a magam önérzetének. Ezer kenyérkereső gondom közt is kimódoltam, hogy eleget tehessek baráti kérésednek. Te tudod, hogy igazán önzetlenül, — s nekem fáj legjobban, hogy a történtek után nem válthatom be ígéretemet, legalább ez idő szerint. Nem tehetem ki magam annak, hogy bármely oldalról is félreértsenek s hogy megjelenésemet olyan kommentárral kísérjék, amire igazán nem szolgáltam rá. Elhatározásom megmásíthatatlan - felfogásomat Sebestyén kollégám is osztja holnap én már el is utazom, megkezdve újabb körutamat, sajnos, most már Debrecen kikapcsolásával. Abban a reményben, hogy a dolognak, azon a futó kellemetlen érzésen túl, a mit. nekem okozott, nincs semmi jelentősége s te is röviden napirendre térsz felette, vagyok szíves köszöntéssel és igaz barátsággal öreg híved: Móra Feri"

19c Természetesen a debreceni Múzeumbarátok Köre vezetősége azonnal reagált Móra levelére, s követelték az ismeretlen levélíró megnevezését. A szegedi múzeumigazgató válaszul a következőket írta Löfkovits Arthurnak, illetve - hivatalosan - a Kör vezetőségének: 19c Móra Ferenc levelei és távirata Löfkovits Arthurhoz és a Baráti Kör vezetőségéhez.. Irattár 36/1929 a-e. 573