A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Művelődéstörténet, Irodalomtörténet - Lengyel Imre: Hatvani István levelesládájából

Még egy mellékhajtása is volt az ügynek: Török Ferenc több száz példányt vásárolt meg a bázeli bibliából. A könyvküldeményt, mivel azt más árukkal együtt s a tulajdonos nevének feltüntetése nélkül szállították rendeltetési célja, Debrecen felé, az osztrák hatóságok feltartóztatták. Hatvani megkísérelt Beck útján Im-Hoí kiadótól írást szerezni a könyvek eredete felől. Bár Hatvani Bázelben az orvosi oklevelet is megszerezte, elsősorban az oktatásügynek volt fáradhatatlan munkása. A Kollégiumban a filozófia és matematika oktatásával bízták meg. 1749. jan. 11-én tartott székfoglaló beszédében a matematikának az összes tudományokban, de főleg a teológiában való fontosságáról és hasznáról értekezett. Hosszas tanári működése alatt előadta jóformán az egész filozófiát, de tartott kozmológiai, lélektani, etikai, geometriai, aritmetikai és földrajzi előadásokat is. Amint egyik levelében vallja, az elmélet tanulmányozása mellett a természetes nap világa, a valóság felé irányította hallgatóinak figyelmét. Ezzel az volt a célja, hogy a teológusokat felvértezze a vallás ellenségei ellen. Ezt a pedagógiai hitvallást talán azért tartotta fontosnak hangsúlyozni, mert papi hivatásából, amire ifjú korában részben Beck hatása alatt olyan erős hajlamot érzett, az 1750-es évek közepén meglehetősen kiábrándult. Maróthi berni vívódásaihoz hasonlóan arra a következtetésre jut, hogy nem mer mások üdvének szolgálatára vállalkozni. Arra gondol, hogy inkább visszavonul a magánéletbe. Erre okot részben az adott, hogy Sződi István 1754-ben történt elhalálozása után őt és két másik tanártársát bízták meg a legnagyobb debreceni gyülekezet lelkipásztori teendőinek ellátásával. Az a temérdek feladat, ami ezzel járt, jelentősen elősegítette a kiábrándulás érzésének kialakulását. Aránylag kevés szó esik Hatvani orvosi működéséről az itt közölt levelekben, bár idejének egy részét ez is igénybe vette. Az 1748-49. év tele aránylag enyhének ígérkezett, éppen ezért félős volt, hogy szélesebb körű meghűléses betegségeket idéz elő. 1749 februárjában azt panaszolja Becknek, hogy orvosi műszerei Bécsben maradtak, érzi bázeli orvostanárainak hiányát, mert tanácsaikra időnként szüksége lenne. Arra is van példa, hogy konkrét esetben kér tőlük tanácsot. 1752-53 telén Debrecen város főjegyzője (valószínűleg éppen a későbbi nagyhatalmú főbíró, Domokos Lajos) feleségének betegsége ügyében a bázeli orvostudományi kar testületéhez fordul, s Beck közbenjárásával a tiszteletdíj megküldéséről is gondoskodik. Ezt már Koenig professzor nem érhette meg, mivel Hatvani nagy szomorúságára, még 1752-ben meghalt. Orvostanárai iránti szeretete abban is kifejezésre jutott, hogy a levelek záró soraiból Zwinger professzor neve szinte sohasem hiányzott. Maróthi levelezésétől eltérően kevés időt és helyet fordít Hatvani könyvkérések előterjesztésére. Mindössze a „Museum Helveticum" néhány példányát és az Iselin-íéle Lexicon újabb kiadását kéri tőle. Pedig könyvek iránti érdeklődésének számos tanújelét adja, s ebben követi nagy szellemi elődeit. Egyik levelében arra kéri, hogy a megjelent francia és német könyvekről tájékoztassa őt és idősebb tanártársát, Szilágyi Sámuelt. Svájcban vásárolt könyveinek egy részét Beck őrizetére hagyta vissza, ezeknek hazaszállításában Makai Ferenc és Fodor Pál működtek közre 1752-ben, illetve 1754-ben. Azt, hogy néhány könyvét a diákok visszahagyták, 1754. dec. 29-i levelében nem mulasztja el szóvá tenni. Ugyanitt annak az óhajtásának is hangot ad, hogy Adamantius művét Janus Cornarius fordításában szeretné megismerni. Figyelmet érdemel a levelezésnek az a része, ahol Hatvani első számú munkahelyéről, a Kollégiumról számol be. Erre Beck azzal ad alkalmat, hogy 504