A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Művelődéstörténet, Irodalomtörténet - Lengyel Imre: Hatvani István levelesládájából

egyik levelében tanácsokat közöl vele nevelési kérdésekben. 16 Hatvani becslése szerint ekkor (1755-ben) mintegy 300 tanulója volt a debreceni Kollégiumnak. Ennek kb. egyharmada készül egyházi pályára hat, sőt több évre terjedő tanul­mányi idő után. Többen közülük hamarább abbahagyják tanulmányaikat, és vidéken, városokban és falvakban vállalnak rektori vagy tanítói állást 300-600 forintnyi évi fizetéssel. Mások a hazai jog tanulásával foglalkoznak. A teoló­gusok filozófiát, matematikát is tanulnak, hogy ítélőképességük erősödjék. Mindezt a helytállást igénylő idők követelik meg. Itt tér ki a Debrecen város, egyház és a Kollégium életében bekövetkezett jelentős változásra, amit az uralkodónő, Mária Terézia rendelete idézett elő. Ez Debrecen város tanácsába három róm. katolikus tanácstag beválasztását írja elő. Hatvani azonnal többet sejt a rendelet mögött: a nem református tanács­tagok megválasztása a város, az egyház és a Kollégium szétválasztására való törekvés sikerét, s közvetlenül a főiskola pénzforrásainak megszüntetését je­lenti. Azok a döbbenetes szavak, amelyekkel Hatvani az eseményről két leve­lében is megemlékezik, kifejezésre juttatják a Kollégium jövője fölötti mély ag­godalmát. Kortörténeti szempontból jellemző, amit a debreceni református egyházi viszonyokról ír. A tapasztalatokat, amelyekről beszámol, az elhunyt Sződi Ist­ván lelkész helyettesítése idején szerezte. A belső hitbeli meggyőződés nélkül ünneplő és úrvacsorázó tömegeket (a Nagytemplomban és Kistemplomban 4-4000, az Ispotályban 2000 fő) Hatvani megfigyelései alapján éles bírálatban részesíti. III. Hatvani svájci ismeretségi és baráti köre főleg azokból tevődött össze, akikkel tanulmányai folyamán és Beck professzorral való barátsága útján ke­rült kapcsolatba. Köztük a legidősebb Sámuel Werenfels volt, akinek egyik mű­vét magyarra fordította. Joh. Ludwig Freyról is mindig nagy tisztelettel ír. Joh. Jakob Wettstein halála alkalmával megjelent művére nagyon kíváncsi, és meg­küldését érdeklődéssel várja. Elhunytakor tanítványi hűséggel fejezi ki meg­rendülését. Közvetlen levelezésben állt Joh. Heinr. Bruckerrel, betegségének hírére Beck közelebbi tájékoztatását kéri. Az orvosprofesszorok közül Emanuel Koenig és Joh. Rudolf Zwinger áll­nak hozzá legközelebb, őket közvetlenül is fölkeresi leveleivel. A két Bernoul­lit (Johannes II. és Dániel Bernoulli) mindig Beck útján köszönti, hasonlókép­pen Joh. Heinr. Gernlert, a történelem professzorát, Anton Birrt a görög nyelv előadóját, aki szinte egyik levél záró soraiból sem hiányzik. Nyomdatechnikai kérdések tisztázása végett Im-Hoí bázeli könyvkiadóval közvetlenül váltott levelet. A bázeli barátokon, ismerősökön kívül levelezést folytatott több zürichi professzorral, éspedig Joh. Jakob Breitingerrel és Joh. Jakob Zimmermannal, akiket egyhetes zürichi útján ismert meg. Breitinger Joh. Jakob Bodmer fegy­vertársaként Joh. Christoph Gottscheddel állt vitában. Zimmermann a korai felvilágosodás képviselője volt. Mindkettő levelező társa volt Becknek. Hatvani itt közölt leveleinek a jelentősége egyrészt abban rejlik, hogy bő­16 Sajnos ez a levél számunkra nem volt hozzáférhető. 505

Next

/
Thumbnails
Contents