A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Művelődéstörténet, Irodalomtörténet - Lengyel Imre: Hatvani István levelesládájából

kémiai előadásai kötötték le figyelmét. Nem említi itt utrechti, amszterdami tar­tózkodását, sem a többi professzorok előadásait. Egyedül Tiberius Hemster­huisnak, a görög nyelv és a történelem professzorának nevét szövi bele azon tudósok névsorába, akikről nagy elismeréssel ír. Ebből a névsorból, amely Bernhard Nieuwentydt, Hermann Boerhaaue, Jakob s'Gravesandi neveit tar­talmazza, kiderül, hogy milyen alaposan ismerte Hatvani a holland szellemi életet. Ezt a megállapítást persze az angol, francia tudósvilágra is ki lehetne terjeszteni. Hollandiából, ahol az előadásokat kísérő megfigyelési és kísérleti eszkö­zök nagy hatással voltak rá, 1748. augusztus havában indult vissza hazájába. 11 Külföldi útjának utolsó állomása Bécs volt, ahová a Hamburg-Berlin-Boroszló útvonalon érkezett. Itt a császári udvari könyvtár látogatása és néhány könyvé­nek a vámnál történt elkobzása volt a legnagyobb élménye. 12 A bécsi tartózko­dás után Pozsonyon és Pesten át 1748 karácsonyára érkezett vissza Debrecenbe. Amilyen keserűséggel végez számvetést Maróthi Bernben, amikor a dis­putáció és a publikáció lehetőségét mérlegeli, annyi sikerről és eredményről számolhat be Hatvani tanulmányaival és megjelent dolgozataival. Szinte azt mondhatjuk, hogy minden tanulmányozott kérdéssel kapcsolatban sikerült olyan művet létrehoznia, amely aztán kinyomatásra került. Ebben - mint min­denben - Beck segített neki. „Animadversiones theologico-criticae" с tanulmá­nya, amelyet Beck elnöksége alatt védett meg, Bázelben 1747-ben jelent meg. Ennek részleteit - mint itt közölt egyik levelében írja -, később már máskép­pen látja. Ugyanekkor örül, hogy Beck olasz barátjának érdeklődését művével sikerült felkeltenie. Hatvani e művében a keresztség kérdésével foglalkozik. Ezzel kapcsolatban még utolsó levelében is van mondanivalója. Orvosi disszer­tációja 1748. április havában jelent meg ugyancsak Bázelben. Már 1749. február havában kelt levelében kéri Becktől a bázeli gyülekezet­ben használatos francia és német nyelvű kátékat, hogy ezek felhasználásával megírhassa a megfelelő magyar kézikönyveket, amelyek elég viszontagságos úton jutottak el Debrecenbe. 1 ' A káték megírásával függ össze Jean Rodolphe Osterwald és Samuel Werentels munkáinak lefordítása, amelyről szintén szó esik Hatvani leveleiben. Az 1750-es években, amint e levelekből kiderül, művei kiadásában zürichi ismerősei, Johann Jakob Breitinger és Johann Jakob Zimmermann, játszanak szerepet, akiknek „Commentatio De Jure Summorum Imperantium in Conscien­tiam et Religionem Civium" с dolgozatát küldi meg elolvasásra. A mű kinyo­matására először egy zürichi könyvkiadó, Johannes Heidegger vállalkozik, aki azonban öt évig csak hitegeti. Eljárását Hatvani levelében elkeseredett szavak­kal bélyegzi meg. 1754-ben „De Philosophiae Utilitate in Theologia et de Praejudiciis illis, quibus impediti Theologi studiosi earn magno suo malo negligunt" с beszédét juttatta el Zimmermannhoz bírálat céljából. Hasonlóképpen jár el egy másik kézirattal 1755-ben. Most már azonban a megbírálás után Beckhez kerülnek a kéziratok, aki a bázeli könyvkiadót, Joh. Rud. Im-Hoíot beszéli rá Hatvani ta­ll Az utazás külső körülményeire, időpont stb. Lósy-Schmidt helyesen következtetett, mert azokat az itt közölt levelek adatai is igazolják. LSHI 76. 1. 12 Hatvani Önéletrajzában és ennek nyomán Lósy-Schmidt is, a Bayle-szótár bázeli kiadá­sát és a Lampe-féle egyháztörténetet említi, itt közölt levelében Zwingli egyik munká­ját is felsorolja az elkobzott könyvek közt. 13 LSHI 97-99. 502

Next

/
Thumbnails
Contents