A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Művelődéstörténet, Irodalomtörténet - Lengyel Imre: Hatvani István levelesládájából

Lengyel Imre Hatvani István levelesládájából Adatok svájci kapcsolataihoz Jakob Christoph Beckhez intézett leveleiből „És bátor már meghalt, fog élni hírében Míg jár a fényes nap tizenkét jegyében." (Naszályi János) I. A poéták publicus praeceptora mint kortárs emígyen jósolta meg tudós Hatvani István halhatatlanságát. Hogy a jóslat közelebb kerüljön a megvalósuláshoz, halála 185. fordulójának táján idézzük emlékét azzal, hogy néhány megsárgult írást kiemelünk levelesládájából. Hatvani külföldi útja előtt 1745. okt. 12-én vett búcsút a debreceni Kollégiumtól. Szülei és losonci rokonai meglátogatása után 1746. január havában Pozsonyba indult, ahol több mint két hónapig várakozott útlevelére. Pozsonyt ápr. 11-én hagyta el, s részben kocsin, részben hajón a Dunán és a Boden-tavon ért el Svájcba. Bázelbe máj. 10-én érkezett meg. Az útirányt, a tanulmányút végcélját bizonyára Szilágyi Sámuel tanácsára választotta így meg, aki viszont Maróthi György példáját követte. Ugyancsak Szilágyi Sámuel készítette elő Hatvani bázeli tartózkodását Jakob Christoph Beck professzorhoz intézett levelében,

1 aki készségesen megígéri teljes támogatását a kiváló magyar ifjúnak.

2 Hatvani 1746. máj. 13-án iratkozott be a bázeli egyetemre, aminek megtörténtéről Beck 1746. máj. 20-án kelt levelében ad hírt.

3 Hatvani István 1746-47-ben teológiai tanulmányokat folytatott Bázelben. Majd a papi oklevél megszerzése után az orvostudomány elméletével és gyakorlatával foglalkozott. Vizsgái letétele után orvosdoktori oklevelét 1748. ápr. 1 Szilágyi Sámuel 1745. dec. 13-án Debrecenből ezt írja Becknek: „Brevi ad Vos perventurus est Nobilis idemque et doctrina et optimis Stephanus Hathvani, quem Vestri et Tui imprimis nominis fáma ad Vos invitavit, sed qui propter cum privátam tum maximé publicam patriae calamitatem non potuit ea sibi subsidia comparare, quibus ad longiorem apud exteros peregrationem supellectilemque suam literariam ornandam indigeret. Eum igitur si Tuo favore ac patricinio iuvare non indignaberis, maximo omnino beneficio abs Te nactatos nos iudicabimus ..." STKB 217. 2 ,,Quod praestantissimum iuvenem Stephanum Hathvani attinet, quem commendas, illum nos quidem omnibus módis adiuvabimus, imprimis si talis est, qualem scribis. Aedes nostrae quovis tempore ipsi patebunt, etiam extra publicas privatasque lectiones quas frequentes habemus, ut nobiscum de studiis suis agere possit..." Itt következik ránk, magyarokra annyira hízelgő kijelentése: „Amantur apud nos Hungari ac non tantum ceteris studiosis etiam Helvetiis sociis aequiparantur, sed et saepiüs praeferentur. . ." Beck 1746. jan. 30-án Szilágyi Sámuelhez intézett levele. STKB 218. 3 Hatvani vitte magával Bázelbe Szilágyi Sámuel gyászbeszédét Maróthi fölött, amelyet Beck a „Museum Helveticun" с. folyóirat szerkesztőihez továbbított, s ez az 1746. évf. 1. köt. 2. részben meg is jelent. STKB 219. 32* 499