A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Művészettörténet - P. Szalay Emőke: Ostyasütők a Déri Múzeum gyűjteményeiben

menyként való említésére.' A XIX. század elején az ostyakészítésről olvashatjuk: ,,Az Ostyasütő, tiszta búza lisztet, vizzel, íelereszt, és meleg vas formák közi töltögetvén, és összveszáritván, tűzön kisütögeti; ezen ostya nádméz sütemények alá tétetik, vagy meg - is festettvén, levelek petsételésére szolgál."

8 A múlt század közepéről való Debreczeni szakácskönyv a megelőző korokból származókhoz hasonlóan sok ostyareceptet tartalmaz. Ezek közül néhányat megemlítünk: összehajtott ostya, fahéjas ostya, ostyából készültek a csokoládé, franciás, vanília rudacskák, a huncutkák.

9 Adatainkból megállapítható, hogy az ostyakészítés Magyarországon a XVI. századtól kezdve ismert és elterjedt szokás volt. Egyaránt kedvelték az ostyát mind a főúri udvarokban, mind a polgári háztartásokban. Az ostyakészítés szokása Ecsedi István feltételezése alapján nyugatról, valószínűleg Németországból került hazánkba, és csak a katolikus családoknál volt elterjedve, reformátusok egyáltalán nem sütötték.

i;i A Déri Múzeum gyűjteményében található egy, a múlt század elejéről származó ostyasütő vas, amely egy debreceni református család tulajdonából származik. Feltételezhető, hogy bizonyos alkalmakkor reformátusok is sütöttek. A debreceni ostyasütő vas egyúttal azt is bizonyítja, hogy Debrecenben is ismerték az ostyasütést. Azonban az ostyát Debrecenben piacokon, vásárokon nem árulták. Erre abból következtethetünk, hogy egyrészt a mesteremberek és foglalkozások 1770-es évektől kezdődő felsorolásában ostyasütők nem szerepelnek, és az ostya a piaci árutételek között sem szerepel." Nyilvánvaló, hogy a család számára szükséges mennyiséget a többi süteményhez hasonlóan a háztartásokban sütötték. Az ostyával, különösen a szentelt ostyával kapcsolatban évszázadok folyamán gazdag hiedelem és szokásanyag alakult ki. Bálint Sándor véleménye szerint már a kora középkorban a szentelt ostyához kapcsolódóan voltak olyan hiedelmek és szokások, amelyeket az egyház is megtűrt.

1

" Az ostya bőségvarázsló erejére már a XVI. századból találunk adatot. Bornemisza Péter Ördögi kísértetek с munkájában olvashatjuk, hogy ha a szentelt ostyát méhkasba teszik, akkor a méhek jól mézelnek." Ide kapcsolódik az a szokás, hogy tavaszszal az oltári szentséget a vetések között körülhordozzák, hogy biztosítsák a jó termést.

1

'

1 Szépség előidéző, szerelemvarázsló erőt is tulajdonítanak az ostyának. Ezért az anya hazaviszi áldozás után egy darabját és a leányának adja.

1

' A vadásznak szerencsét hoz, ha az áldozati ostyát puskájából kilövi."' 7 Franciscus Paris Papai-Petrus Bod: Dictionarium Latino - Hungaricum. (Cibinti, 1767.) 159. Dictionarium Hungarico - Latinum (Cibinti, 1767.) 45. 8 Gergely ifi András: Technológia vagyis a mesterségek és némelly alkotmányok rövid leírása. (Pozsony, 1809.) 74. 9 Máté János: Debreczeni szakácskönyv. (Debreczen, 1865.) 173-175. 10 Ecsedi István: A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve. 1934. (Debrecen, 1935.) 301. 11 Classificatio Opificum. HBmL. /V*. A. 1013. (I.) f. 12 Bálint Sándor: Liturgia és néphit. In: Ür és paraszt a magyar élet egységében. (Szerk.: Eckhardt Sándor, Budapest, 1941.) 117. 13 Bornemisza Péter: Ördögi kísértetek. (Budapest, 1955.) 173. - Thury Etele: Bornemisza Péter könyve az ördögi kísértetekről. Ethn., XXIV. 1913. 203. 14 Bálint Sándor: i. m. 117. 15 Szendrey Zsigmond: A halottak, szentelmények és eljárásmódok a varázslatokban. Ethn., XLIX. 1938. 34. 16 Jakab József: Szatmár megyei babonák. Ethn., VI. 1895. 310. 470