A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Művészettörténet - Kiss Zoltán: Holló László mitologikus és biblikus képei

vihar tombol Szent Antal tekintetében! Nézzük csak Zsuzsanna és a vének (1925.) címú festményét. Zsuzsanna teljes érzelmi világát és hangulatát olvashatjuk ki arcából, és finom mozdulatából. Olympia (1929) és Danaé (1929) a nő egész emberi valóságának ösztönvilágát tárja fel. Sámson és Delila (1925, 1929 és 1932) milyen szívszorító morális és érzelmi tragédiát fejez ki. A méltatlan nőnek és saját érzelmei kényére-kedvére kiszolgáltatott férfi sorsának csodálatos festői megfogalmazása. Krisztus képeiben {Sírhatétel 1929, Krisztus sírhatétele 1937 és a Levétel a keresztről 1939) a halál problémájával találkozó ember tragédiáját tárja elénk. Ezzel kapcsolatosan az emberi fájdalom csaknem minden megnyilvánulása megtalálható festményein: a végsőkig fokozott elkeseredés, az elbírhatatlannal küszködő - a halandót elpusztító halál felett érzett fájdalmának kiszolgáltatott - ember gyötrelme, a leghalottabbnak megfestett ,,ember-isten" - elveszett legkedvesebbünk - még előttünk levő testi valósága mellett. Tudjuk, hogy meghalt, de nem tudunk megnyugodni. Ezeken a képeket kifejezést nyert, hogy elvesztettük azt, akit legjobban szerettünk és aki legjobban szeretett bennünket. Pusztulásunk is megkezdődött, hiszen a legkedvesebbel együtt veszünk el mi is. Eltűnt a szeretet életünkből és el fognak lassan-lassan pusztulni a halotthoz kapcsolódó érzelmeink, emlékeink is és ezzel személyiségünk egyik része semmisül meg. Ebben van az emberi tragédia lényege, mely maradéktalanul kifejeződött ezekben a képekben! De az említett tragédiák bemutatása Holló László művészetében csak „egy csepp a tengerben", hiszen - amint maga a Mester mondja - „mindig tragédiát festettem és egész életem tragédia volt". Nem is lehet ez másképpen annál a művésznél, aki átérzett mindent és aki ezt ki is tudta fejezni képeiben. Milyen gazdagság és változatosság festményein színekben is! Alkotásai a vérbeli kolorista festő nagyszerű megjelenítéseként tárulkoznak ki előttünk. Színei a hangulatoknak, gondolatoknak a kifejezését segítik és érzelmileg hangolják a mondanivalót. Utalhatunk itt a Bűnbánó Magdolna (1924), a Zsuzsanna és a vének (1925) és a Szent Antal megkísértése (1926, 204 x 105 cm) meleg barnáira, vöröseire, finom kékjeire és zöldjeire. Ugyanígy a Danaé (1929) legváltozatosabb sárgákkal megfestett aktjára, zöld és vörös drapériájára, az Olympia (1929) kék, rózsaszín és chromoxidzöld kelméire, a Sámson és Delila (1929) okkerekre, vörösen és kéken „hangszerelt" felejthetetlen festményeire. Avagy a mesteri színkezelés és gondolati harmónia nagyszerű példájára: a Krisztus sírbatétele (1937) kék, zöld, narancssárga és vérszínű vörösével kiteljesített alkotására. Rajzai a megfogalmazás első hevületeit és frisseségét tükrözik. A Bűnbánó Magdolna (1929) igen merész formahangsúlyozása, de éppen ez által rendkívüli kifejezőerőt nyert szénrajza is ezt példázza. Ezt mutatják a Sámson és Delila rajzainak témamegragadásai és a végső teljes megfogalmazás is (1929, 21 x 34 cm). A tökéletes és bravúros rajztudás bizonyítéka az 1925-ből származó tanulmánylap is, melyen a Menekülés Egyiptomba, a Nőrablás, az Anya gyermekkel témákat jeleníti meg. E Kompozíciós tanulmányoknál is tanúi lehetünk páratlan szerkesztő tehetségének, mert a komponálás főként tehetség eredménye és nem csak a szerzett tudásé. De vegyünk sorra a Paris ítélete (1929) vagy bármelyik más rajzát, az egyszerűség és a teljes igazság a legjellemzőbb jegyei ezeknek is, akárcsak minden munkájának. Akvarelljei színekben, hangulatilag - érzelmileg, művészi színvonalban ugyanazon témakör állomásai a mondanivaló végső kiérleléséhez a munka folyamatában, mesteri megfogalmazásokban. Kivétel nélkül külön-külön is ön424