A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Művészettörténet - Kiss Zoltán: Holló László mitologikus és biblikus képei

álló művészi értékeket képviselnek: Bűnbánó Magdolna (1932), Sámson és Delila (1932), Piéta (1968). A krematóriumi freskó, freskótervek és freskóvázlatok úgyszintén példái - a feladatokhoz és témához alkalmazkodva, a legegyszerűbb formában, de a legkifejezőbben megvalósítva - gazdag fantáziájának és kolorista szenvedélyének. Milyen vesztesége az egyetemes művészettörténetnek, hogy csak az egyik terv valósult meg. A debreceni krematórium valamennyi ravatalazójának díszei lehetnének ma is a páratlan freskók és üvegablakok. Ami pedig megvalósult, a Il/b ravatalozó freskója - a nyilvánosság számára, a művészetet kedvelők legnagyobb sajnálatára - még ma sem hozzáférhető. Ha Holló László mitologikus és biblikus képei indíttatásának a kérdését vetjük fel: az önmagából táplálkozó ösztön (tehetség) mellett - mely meghatározza senki máséhoz nem hasonlítható egyéniségét - többen foglalkoznak Rembrandt és Greco művészetére való érzelmi reagálásával is. Ez azonban természetesen csak olyan értelemben történhet, ahogyan Babits Mihály fogalmazza meg ezt a problémát: „Az egész nagyok az idők távlatán át kezet nyújtanak egymásnak". Hozzá kell azonban tennünk még azt is, amit Vincent van Gogh így fejez ki: „A nagy alkotók művészete egyéniségük mélyéből fakad", tehát érzelmi és intellektuális reagálásuk is csak teljesen egyéni és szuverén lehet. Ezért érezzük Holló László mitológiai és bibliai tárgyú festményeiben is azt, hogy művészete senki máséval nem rokonítható! Ezeken is átizzik, ízigvérig magyar temperamentuma, mind a témák megfogalmazásában, mind a megvalósításban. Végül miután sorra vettük - bár teljességre nem törekedhettünk — festményeit, rajzait, akvarelljeit, és freskóit, összefoglalóan csak Eugene Delacroix szavaival jellemezhetjük méltóképpen műveit: „Mennyi erő! Milyen biztonság! Nagy erejű invenciókészség és a. dolgoknak teljesen egyéni meglátása. Átérez, összefoglal és visszaadja a dolgok teljes értelmét. A teljes szabadságra igényt tart! Csak arra irányítja a figyelmet, ami fontos. Képzelete szárnyaló! Lelkünket belülről indítja meg."

? Mitologikus témájú alkotásai kiállításának az utolsó napján hangzottak el a Művész szavai: „Azt szokták mondani, egy egész élet is kevés az embernek" - hogy megvalósíthassa azt, amit kitűzött maga elé - „Nekem elég lett volna". Minden bizonyossággal elég volt! Bár két világháború, betegség és egyéb bajok is gátolták Öt munkájában, amint erre beszélgetések alkalmával igen sokszor, figyelmeztetően utal. Jean Sibélius szavaival kifejezve: „Minden ellene volt, mégis győzedelmeskedett!" Ezt is példázták ezen a kiállításon látható művei. Mitologikus és biblikus képei is bizonyítékai Holló László művészi nagyságának és követelőén indítanak a mindenképpen indokolt következtetés megfogalmazására: amit az irodalomban William Shakespeare, a zeneművészetben Johann Sebastian Bach összegezett az életről és emberről, a festő- és rajzművészetben - e nagy mesterekhez hasonlóan - arra összpontosította Holló László is képességeit, nagyszerű tehetségét. * * * 3 Eugene Delacroiz Naplója (Szemelvények). A Művészettörténet forrásai. (Szerk.: Vayer Lajos. Budapest, 1963.) 425