A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)
Néprajz - Dám László: Anyag, szerkezet, forma a Nagy-Sárrét népi építkezésében
a Sárrét lakossága a Tiszán és a Berettyón leúsztatott faanyagból fedezte. Mivel pedig elsősorban gömbfát úsztattak, így ezt használták fel a leggyakrabban. A faoszlopos tornácok igen változatos képet nyújtanak. Különösen a Nagy-Sárrét belsejében gyakori a vékony, minden tapasztás nélküli egyszerű faoszlop, amely közvetlenül a földre támaszkodik. A másik jelentős forma a náddal vagy szalmával körülcsavart, tapasztott és meszelt oszlop, amely már kő vagy vályogpilléren nyugszik. Ez a forma különösen a Nagykunsággal határos községekben jelentős, éppen úgy, mint a tornácoszlopok dupla alkalmazása. A Nagykunságon ugyanis mindkettő igen elterjedt forma, 1 ' 11 s a két vidék szoros kapcsolatának következtében terjedt el a Nagy-Sárréten is. Az egyszerű faoszlopos tornác kétségkívül régebbi jelenség, mint a pilléresfaoszlopos megoldás, melynek elterjedése a klasszicista stílusnak a népi építészetben való elterjedésével magyarázható.'* 0 így azokban a községekben, ahol ez az oszlopforma ritka, kevésbé beszélhetünk a klaszszicizmus hatásáról, s ez a jelenség méginkább alátámasztja azt a feltevésünket, hogy a piliéres-faoszlopos tornác a Nagykunságról terjedt le területünkre. A tornácalátámasztás másik formája a falazott oszlopok és pillérek, már abban az időpontban tűnnek fel, s terjednek el nagyobb mértékben, amikor a faanyag beszerzése nehézkessé és körülményessé válik, amikor a Tiszán és a Berettyón úsztatott szálfák mennyisége jelentősen csökken. Ez pedig a XIX. század vége és a XX. század eleje. Különösen jelentkezik ez az I. világháború után, amikor az Erdélyből történő fakereskedés megszűnik. A vályogból, ritkán téglából falazott vaskos oszlopok és pillérek formai alakítása már jóval szárazabb, kötöttebb, kevésbé egyéni (17. kép) mint az előbbi formák. A tornácformák szigorúan követik a lakóház alaprajzi változásait, rendkívül sokfélék és az egyes változatok különböző fejlettségi fokot képviselnek. Az egyes típusok nagy számú variánssal rendelkeznek. Alapjában véve azonban öt fő típust különböztethetünk meg: 12. kép. Nádkötőtű (Püspökladány). Dám L. felv. 29 Vö.: Vargha L..- Klasszicista jelleg a nagykunsági építészetben í. m. 87-88.; Vargha László: A Nagykunság vidék népének építészete (Bp. 1943.) XVII, XX, XXII. - Györfíy l. i. m. 36. - Tóth J. i. m. 38. 30 L. erről: Vargha L.: Klasszicista jelleg a nagykunsági építészetben, i. m. 81-98. 362
