A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Természettudomány - Ötvös János: A Hortobágy bogárfaunája

Ötvös János A Hortobágy bogárfaunája A Hortobágy rovar-, illetve bogárfaunájáról mind ez ideig nem készült összefoglaló tanulmány s bátran elmondhatjuk, hogy még csak megközelítően sem ismerjük a Hortobágy bogárfaunáját. Ezt a hiányt szeretnénk némileg pótolni. Több évi rendszeres kiszállások során tekintélyes bogármennyiséget gyűjtöttünk össze. Ezt az anyagot mutatjuk most be a teljesség igénye nélkül. Ismerve a bogarak nagy vagilitását, a teljességet hortobágyi viszonylatban kimondani merészség volna, mert meglepetések igen könnyen érik év mint év a gyújtót. Mi tehát a Hortobágyon kutatásainak alkalmával szemünk elé került és begyűjtött bogarakat ismertetjük azzal a reménységgel, hogy egy elfogadható alapot szolgáltatunk a további kutatások, gyűjtések számára. I. A gyűjtőtér ismertetése Egy debreceni szólásmondás szerint „aki nem látta a Hortobágyot, arra huszonötöt kell vágni, de aki még egyszer megnézi, arra ötvenet kell mérni" Mondanunk sem kell, hogy ebben a szólásmondásban van némi igazság, de a meg nem értés következtében van némi rosszindulat is. Ugyanis a látogatók többsége nyáron keresi fel a Hortobágyot, mikor a felhőtlen égbolton szinte szikrázva süt a nap, a pusztán nincs egy tenyérnyi enyhet adó árnyék s csak úgy szakad rólunk a veríték. A barnára kiégett, a szárazságtól összerepedezett puszta egyhangú színében itt-ott a kivirágzott szik sárgásfehér foltjai virítanak. Ez a Hortobágy nyári képe s erre a nem valami szemvidámító látványra mondja a látogató „ide sem érdemes jönni". Pedig a Hortobágy nem mindig ilyen és nem volt mindig ilyen. Tavasszal üde zöld minden, a pusztát sárga és fehér színű virágok tömegei díszítik, a vízállásos részeken az ún. tocsogókban víztükrök csillognak, bíbicek, szerkők, godák, cankók százai lebegnek a légben, futkosnak a vízpartokon élelmet csipegetve. A nyári kényszerpihenő után ősszel, az esők hatására a puszta ismét feléled - a friss gyepszintbe az üröm (Artemisia), a sziki őszirózsa (Aster pannonicus) és a sóvirág (Limonium gmelini) lila színei keverednek. A flórakutatás kiderítette, hogy a Hortobágy a honfoglalás korában erdős sztyepp volt. A mélyebben fekvő helyeket mocsár és nádrengetegek borították, az emelkedett helyeken pedig erdők, füves puszták ékeskedtek s mindez azért. 4* 35