A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Történelem - Sápi Lajos: Újsorosi házak Debrecenben

beépítettsége megmaradt az eredeti elgondolás szerinti egészséges családi lakóház területi követelményeinek határain belül és a beépítetlen maradt helyeken zöldterület is található, ha kis mértékben is. Legtöbb udvarban semmi, vagy csak néhány fa jelenti az emberi élet fenntartásához szükséges egészséges környezet kialakításánál nélkülözhetetlen növényzetet. Később a város vezetősége utcai fasor telepítésével igyekezett pótolni a hiányzó zöldfelületet. A közigazgatás fejlődésével együtt rendszeresen vizsgálat alá vonták és fejlesztették, majd 1886-ban kibővítve kiadták a város részletes építési szabályrendeletét, melyben már eltiltották á város lakott területén, a Debrecen történetében évszázadokon keresztül oly sok bánatot és keserűséget okozó tüzek egyik legnagyobb előidézőjét, a lakóházak fedéséhez, a nád, szalma és zsúp használatát. Az építési rendszabály előkészítésénél az indokoláshoz 1876-ban készült térképen feltüntették a város területén fellelhető nádfedeles lakóházakat, melyek ebben az időben még közel felét képezték az összes épületeknek. Az újsorosi telkeken azonban majdnem kivétel nélkül minden házat nádfedéssel tüntet fel még az egykori térkép. Ezek átépítésére több mint ötven év kevésnek bizonyult, mert még a második világháború előtt is állott e területen - hacsak mutatóban is - nádfedeles épület. Ma már valamennyi még meglevő újsorosi épület tűzbiztos, illetve kemény héjalással van ellátva. A század végén, a gazdasági élet fellendülésével Debrecenben is fokozottabban jelentkezett az építkezési kedv. A lakosság egyre szélesebb rétege kapcsolódott be a gazdasági élet pezsgő vérkeringésébe. Azok a kisiparosok, kereskedők és alkalmazotti dolgozók, valamint szabadfoglalkozásúak, kik korábban az újsorosi telkeken építették fel kis családi házukat, most azok be8. kép. Csillag utca 19., 17., 15. számú házak 309