A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Történelem - Sápi Lajos: Újsorosi házak Debrecenben

lakóház tervet „típustervet" készíttettek a város mérnökével 1822-ben és azt kézzel sokszorosítva kiadták az újsorosi telkeken építkezni szándékozóknak. Ezek voltak Debrecenben az első alkalmazott típustervek, melyek alapján létesült épületeket később mint jellegzetes „debreceni házakat" emlegettek.

7 (2. kép.) Az öt öl nagyságú telkekre a terv szerint egymenetes két és fél öl széles lakóépület létesült, az utcavonalra féloldalas beépítéssel elhelyezve. A kétereszes, tűzfalas, földszintes lakóházban az utcai részen két öl széles és két és fél öl hosszú szoba helyezkedett el, míg az udvari részen két öl széles és két öl hosszú második helyiséget alakítottak ki. A két szoba között helyezkedett el az egy és fél öl széles pitvar, melynek első fele mennyezettel volt lezárva, míg a hátsó részen nyitott tűzhely felett szabadkémény állott. A két szoba fűtésére beépített búbos kemencék tüzelő ajtója is ide nyílott és füstjárata is itt kapcsolódott be a szabadkémény légterébe. Az utca felől fekvő szobát a külső részen kettő, az udvar felől egy ablak világította meg. A hátsó szobára csak az udvar felé néző egy ablakot helyeztek el. A szabadba néző pitvarra, mely egyben a lakás bejárójául is szolgált, üveges ajtót készítettek és ez télen a világítást is szolgálta. Nyári napokon ez az ajtó állandóan nyitva állott és csak alacsony lécajtóval zárták el az udvaron szabadon tartott apró jószág elől. A többségében vályogfalakkal épült lakóházak mennyezetét általában faragott gerendákra helyezett kazettás deszka burkolattal készítették, melyet végig futó mestergerendával támasztottak alá. Felül agyagtapasztással, alul pedig mázolással, olykor mintás festéssel látták el az így kialakított „kockamenynyezetet". Szegényesebb kivitelnél a közeli erdőből szerzett dorongfából, rozséból, szalmával csóvázott keményfa gallyból készítették a födémet, alul-felül agyagtapasztással, meszeléssel. Felette a bakdúcos, de legtöbbször a belső szerkezet nélküli kétereszes fedelet az első időkben náddal fedték és csak a XIX. század végén tértek át a cserépfedésre. A helyiségek burkolatát pedig, mely alig helyezkedett el magasabban az udvar szintjénél, marhavérrel kevert döngölt agyagból készítették, melyet állandóan meszes vagy híg agyagos bevonattal láttak el. Ez a burkolat természeténél fogva a használat alatt salétrommal telítődött, melyet később kiemelve a puskapor készítéséhez szükséges salétrom kinyerésére is felhasználtak. A salétrom főzés céljából hatósági úton kiemelt 2. kép. A taksás telkeken építendő házak rajza 7 HBmL Rajz 2., 3. 301