A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Történelem - Sápi Lajos: Újsorosi házak Debrecenben

nagyságának megfelelően meghatározott időre egy arányos nagyságú részt kaptak bérletként, melyen külterületi gazdálkodást folytattak. A rendelkezésre álló földterületet mindig a várost alkotó tulajdonuk száma és nagysága szerint osztották fel a háztulajdonos polgárok között. Nagyobb és értékesebb házingatlannal rendelkező tulajonos arányosan több, jobb földterületet kapott. Ilyen „ház után való föld" juttatásban újsorosi háztulajdonos nem részesülhetett, mivel telkét nem tulajdonos jogán birtokolta. Az újsorosi telkek valóságos birtokba adása megváltás útján csak száz évvel később következett be. A házhelyeknek kiosztott telkeken a város mérnöke által adott utasításnak megfelelően az építkezés még 1774-ben megindult a korabeli térképfelvételek tanúsága szerint. A keskeny telkeken az utca vonalában féloldalas beépítéssel kis családi házak épültek, melyek többnyire két kis szobát és közte nyitott tűzhelyes, pitart tartalmaztak, felette szabad kéménnyel. Csak néhány telken épült egyszobás konyhás szegényes, falusias kisház. A szükségképpen létesített újsorosi telekosztások Debrecen fejlődésében komoly változást jelentettek. Az új rendelkezésekkel hosszú, évszázados törvényszerű gyakorlatok adták át helyüket a múltnak és egy szabadabb, nagyobb lehetőségeket nyújtó szellem honosodott meg a városban, melyhez hozzájárult az országban ébredező reformkor már érezhető hatása is. Ugyanis a sok szenvedést átélt Debrecen lakosságát időnként még a tűz pusztítása is sújtotta. így az újsorosi házak telepítése után 1776, 1791, 1797 és 1798 években keletkezett kisebb-nagyobb újabb tüzek már az újsorosi házakat is veszélyeztették. Ezt követően 1802-ben az addig ismert legnagyobb méretű tűz pusztított a városban, amikor elhamvadt Debrecen északkeleti részében 1500 ház a Szent András templommal és a Kollégiummal, valamint igen sok malommal együtt. 1811-ben pedig egymásután háromszor is fellángolt a városban a mindent megsemmisítő tűz és ekkor Debrecen déli részén a még meglevő ősi Torna vagy Boldogfalva település még álló valamennyi épülete a tűz martalékává vált. Ez utóbbi három tűz alkalmával - az egykori felvételek szerint - összesen újabb 1497 épület pusztult el. A város vezetősége a porig leégett ősi halmaz települési formát őrző Boldogfalva újjáépítésére - szakítva az eddigi gyakorlattal - teljesen új rendezési tervet készíttetett a városi mérnökkel. Az Összes magántulajdonban álló ingatlant felszámolva tagosítás alá vonták az egész területet és az újsorosi házak telepítéséhez hasonlóan egyenes vonalvezetésű, szabályos négyszögű telkekkel osztott utcákat jelöltek ki az egykori rendezetlen településű Boldogfalva helyén, a jelenlegi Tímár, Vígkedvű Mihály és Teleki utcákat. A kárvallott tulajdonosok korábbi telkük formájától vagy elhelyezésétől függetlenül itt már szabályos telekosztással építhették fel az új hajlékukat. Néhol a korábbi tulajdonnak megfelelően nagyobb méretű telkeket is alakítottak ki, de a tagosításnál általában követték az újsorosi telkeknél alkalmazott 70-80 négyszögöles szűkös telekosztásokat. Az elpusztult telkeken az újjáépítés természetesen nem indult meg egyszerre, mert a kárvallott tulajdonosoknak legtöbbször minden értéküket elhamvasztotta a tűz. így sokszor éveken keresztül ideiglenes jellegű fészerben, színekben húzódtak meg, míg az állandó lakás építéséhez szükséges anyagi javakat összegyűjtötték. A korábban birtokolt, vagy az új tagosítással rendezett ingatlanhoz azonban ragaszkodtak és attól csak végső szükség esetén váltak meg. így 1805. február 5-én megejtett összeírás alapján az időközben juttatott újsorosi telkekkel együtt Debrecenben már 3459 házastelket számláltak össze. 299