A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Történelem - Dankó Imre: Az első debreceni városismertető

Erre inkább a következő fejezetben került sor, ahol felsorolja a debreceni mesterembereket, mesterségeket. Nyolcvannégyféle mesterséget sorol fel, de van még egy sereg ezeken kívül is, hogy ,,mi mindenféle tudná a Jehova".

23 Városismertetőnk Debrecen szellemi életével is foglalkozik, méghozzá több fejezetben. Az első idevágó rész a tudomány, művészetről általában szól. Központba állítja a híres Kollégiumot, mint a tudomány fellegvárát, ,,hol lakik a Pallás sok tanítványával".

2/l De mindjárt bírál is. Megint csak a javítás, a közműveltség emelése - jellegzetes reformkori-szabadságharcbeli gondolatok érdekében azt mondja, hogy a Kollégiumnak az egyszerű nép körében nem nagy a hatása: „Fájdalom, de igaz, Debreczen köznépe. Még eddig nem sokat szedett a begyébe". Bírálatát aztán ki is szélesíti, fájlalja, hogy a város vezetői nem pártolják kellően a tudományokat, művészeteket. A következő két fejezet részletezi a tudomány-művészetekről elmondottakat. Az első fejezet a színészettel foglalkozik. Megállapítja, hogy sok baj, kívánni való van a debreceni színészet körül, bár most épül az állandó színház.

25 A színházat mint az anyanyelv ápolóját, a hazaszeretet iskoláját, a színészetet jellemformáló tevékenységként az eddiginél nagyobb pártfogásba ajánlja. A második idevonatkozó fejezet pedig a debreceni irodalommal foglalkozik. Azonban ahelyett, hogy adatokat közölne, hogy leírná Csokonai nevét, ismereteket nyújtana, mindjárt bevezetőben azt állapítja meg, hogy „az irodalom is szegény árva gyerek" Debrecenben.

20 Az alkotmányos idők szelére mozgásba 23 Márton Béla: Debrecen kézműipara. Debreceni Szemle, 1927. 347-355.; Balogh István: A város és népe. In: A szabadságharc fővárosa Debrecen. (Szerk.: Szabó István. Debrecen, 1948.) 5-57. A város mesterembereiről szóló alapos kimutatásokkal. - Vö.: Zoltai Lajos: Ötvösök, ötvösművesek Debrecenben. (Debrecen, 1927.); N. Bartha Károly: A debreceni fésüsmesterség. (Debrecen-Budapest, 1929.); Ecsedi István: A debreceni cseréppipa. A debreceni pipások története. (Debrecen, 1932.); Zoltai Lajos: Szárazmalmok, szélmalmok, vízimalmok a régi Debrecenben. Debreceni Képes Kalendárium. 1935. 71-79.; Pető József: A debreceni tímárok céh és mesterségszavai. (Debrecen, 1938.); N. Bartha Károly: A debreceni gubacsapó céh. (Debrecen, 1939.); Vámosi Nándor: A debreceni csizmadiák céh- és műszavai. (Debrecen, 1942.); Kovács László: A debreceni hentes mesterség. In: Táj és Népkutatás a középiskolában. (Szerk.: Végh József, Budapest, 1942.); Kádár Zoltán-Módy György: A debreceni könyvkötő céh művészete. Szabad Művészet 1949. 250-255.; Módy György: Szappanfőzés és gyertyaöntés Debrecenben. Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956. (Debrecen, 1957.) 135-147. ; Tóth Béla: A debreceni tímáripar története. Bőr- és Cipőtechnika. 1957. 145-147.; Domonkos Ottó: Adatok a debreceni kékfestőipar történetéhez. Déri Múzeum Évkönyve, 1958-59. (Debrecen, 1960.) 161-165.; Szabadfalvi József: A debreceni mézeskalácsos mesterség. (Debrecen, 1963.); N. Bartha Károly: A néhai debreceni gombkötők. Déri Múzeum évkönyve 1971. (Debrecen, 1972.) 253-282.; Veliky János: Egy debreceni kismesterség a kapitalizmus korában. (Késes.) Déri Múzeum Évkönyve, 1971. (Debrecen, 1972.) 283-288. stb. 24 Sok más, aprólékosabb feldolgozás mellett lásd: Zsigmond Ferenc: A debreceni református kollégium története 1538(?)-1938. (Debrecen, 1937.) 25 Vö.: Géresi Kálmán: A debreceni színészet vázlatos története 1798-1898. (Debrecen, 1898.); Sápi Lajos: A debreceni Csokonai Színház 100 éves történetéhez. Déri Múzeum Évkönyve, 1965. (Debrecen, 1966.) 161-194. 26 A szabadságharcot követő idők, az abszolutizmus debreceni kulturális életével, irodalmával alig foglalkoztak. Számbajöhető feldolgozásunk erre a korra vonatkozóan nincs. Vö.: Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai II. 1848-1944. (Debrecen, 1972.) 685. és Szabó István: Egy irodalmi vállalkozás Debrecenben a szabadságharc bukása után. Debreczeni Képes Kalendáriom 1927. 87-97. Vö.: Ember E. i. m. egészét, különösen bevezető, helyzetfestő részeit. 288