A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Történelem - Dankó Imre: Az első debreceni városismertető

jött ugyan Debrecen irodalmi élete. Említi a Dongó címú néplapot, és több más rövid életű, a Dongóhoz hasonló újságot. (Népbarát, Gyalog posta. Doromb, Trombita, Próféta stb.)

27 De megállapítja, hogy mind-mind tiszavirág volt, anyagi megalapozottság nélkül, jellemzően a város részvételenségére megszűntek. Ezután következik a leginkább várost ismertető fejezet Debrecen utcáiról. A hat főutcához (Piacz, Péterfia, Czegléd, Csapó, Hatvan, Varga) csatlakozóan 100 utcáról, 3 térről, 4 közről, 8 sorról és mindezekben 3702 házról tesz említést.

28 Azonban ez csupán felsorolás, nevek közlése, semmi egyéb. Majd a város pusztáit sorolja fel erdeivel, halmaival, szőlőskertjeivel együtt. Ezek a rövid fejezetek sem egyebek egyedüli névfelsorolásoknál.

29 Érdekes és az egész városismertető gazdasági-társadalmi és politikai tendenciája felől legjobban árulkodó a következő, Debrecen haladásáról szóló fejezet. Megállapítja, hogy Debrecen az utolsó 10 évben sokat fejlődött, számos csinos háza épült, fajárdák készültek, megépült az indóház.'* Fontos létesítmény a répa cukorgyár

31

, valamint az István malom/'

2 De nem állhatja meg szó nélkül itt sem, hogy az István malom körül korábban tapasztalt bajokat fel ne említse, teszi ezt pedig intelemként az ügy érdekében szinte leleplező módon: „Rossz kezelés miatt bukás állt közel". Szerencsésen ehhez a fejezethez tartozik a következő, amely azt veti fel, hogy mi kellene még Debrecenben? Érdekesen a szegény nép érdekében a zálogházat, aztán a dologházat említi; mindkettő jellegzetes tőkés intézmény.

33 A voltaképpeni városismertetés ezzel be is fejeződik, bár még hátra van egy terjedelmesebb fejezet: Esti életkép a Hortobágyi pusztán. Elolvasva megállapíthatjuk, hogy ez és az ehhez hasonló széles körben elterjedt írások tehették a Hortobágyot egyrészt országosan ismertté, másrészt romantikától félrevezetve félreismertté is.

34 A füzetecske borítójának külső lapján az István malom, a hátulsón pedig aláírás nélkül valószínűleg a szerző: Dongó, azaz Mészáros Károly képét láthatjuk. A képen ábrázolt férfire ugyanis ráillenek Szinynyei szavai: „szűk magyar nadrágban, fekete bojhos szűrben járt", azon túl. 27 Debreczeni Trombita; VÖ.: Ember E. i. m. 343-345.; A Nép Barátja. Uo. 345-350.; Gyalogposta. Uo. 351. Doromb. Uo. 351.; Próféta. Uo. 351.; Tárogató. Uo. 351. 28 Vö.: Oláh G. i. m. 22.; Balogh István: Debrecen. (Budapest, 1958.) és Sápi Lajos: A városrendezés kezdete Debrecenben a XIX. század elején. Déri Múzeum Évkönyve 19481956. (Debrecen, 1957.) 119-131.; Uő.: A városrendezés múltja Debrecenben. Alföld, 1967. 3. sz. 54-64. és Debrecen település- és építéstörténete. (Debrecen, 1971.) 29 Zoltai Lajos: Debreceni halmok, hegyek, egyéb mesterséges és természetes emelkedések, ú. m. laponyagok, telkek, ülések, dombok, gerendek és hátak a város határában, valamint külső birtokain. (Debrecen, 1938.) 30 Zelizy D. i. m. 768-779. 31 Uo. 740-741. 32 Uo. 734-35. és 738-739. - Vö.: Balogh István: A debreceni István malom 100 éves története. (1943, kézirat.) 33 Vö.: Szabó Ferenc: Dologház Gyulán 1837-1846. A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 22. (Gyula, 1961.) 34 Jellemzőek a Hortobágy első tudományos ismertetésének bevezető szavai: ,,A nagyhortobágyi pusztának országszerte, de még külföldön is híre van. Erről az ősi, kultúra által mostanáig eredeti valóságában meghagyott területről hű képet, igazi fogalmat csak az szerezhet, aki megtekinti, mert annak leírására a toll, lefestesére az ecset képtelen". K. Nagy Mihály: Nagyhortobágy. (Debreczen, 1910.) 1. Vö.: Móricz Pál: Hortobágyi legendák. (Debrecen, 1926.) 19 Déri Múzeum évkönyve 289