A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Történelem - Miklós Zsuzsa:A debreceni vákáncsosok

vadon élő bogyókkal, gyümölcsökkel, gombákkal, máskor az elejtett vadakkal csillapítgatták az éhségüket. 2. A vákáncsosság megszüntetése Nyomorúságos életmódjukkal azonban a város vezetői mitsem törődtek, csak azt látták, hogy a gyerekek élelmet lopkodnak, s a telepítő nem végez kielégítő munkát. Az okot, hogy ilyen feltételek mellett nem tudtak annyit termelni, amennyi családjuknak szükséges lett volna a megélhetéshez - nem keresték. Szerintük az első világháború utáni években a vákáncsos művelés legfőbb hibái az alábbiak voltak: - az erdőtelepítést sokan átmeneti elhelyezkedési lehetőségnek tartották, amíg jobb munkahelyet nem találnak; - csak a föld használatára törekedtek; - a csemetéket titokban elpusztították, hogy veteményeikre ne vessenek árnyékot; - esetleg a földművelést is elhanyagolták, s állattartással és falopással tartották fenn magukat; - sokszor 3-4 évig is használták a földet anélkül, hogy beerdősítették volna.

112 Debrecen városa mégis ezen a módon végeztette az erdősítést. A rendszert a városi erdők állami kezelésbe adása (1918) után sem számolták fel.

113 Hozzájárult ehhez az is, hogy az erdősítési hátralék a háborús gazdálkodás következtében még inkább megnőtt: 1920-ban a telepítésre váró terület az erdőségeknek l/5-ére terjedt ki. A vákáncsosok beözönlését ezért nem lehetett, de nem is akarták megakadályozni."'' Hiszen a városnak is érdekében állt, hogy minél több telepítőt alkalmazzon. Számuk az 1920-as évek elején volt a legmagasabb: 1921-ben 980, 1924-ben 850 család. Az állami kezelés és a sok telepítő alkalmazása hatékonynak bizonyult: 1927-ig 6636 kh-t érdesítettek. 4285 kh-on pedig elvégezték a szükséges pótlást, illetve ismétlést.

11

'' Az erdőállomány javulása láttán a város vezetősége egyrészt fel akarta mondani az állami kezelést, arra hivatkozva, hogy az erdők korszerű kezeltetését most már ők is biztosítani tudják (ezt az álláspontjukat később mégis megváltoztatták), másrészt jelentős mértékben csökkentették a bentlakó telepítők létszámát. Míg 1924-ben 850 családot foglalkoztattak, 1931-ben már csak 269-et. Addigra ugyanis az erdősítési hátralék már nagyrészt megszűnt, tehát „egészen természetes, hogy az erdősítendő területeknek nagymértékű megcsökkenésével az erdőtelepítők eredeti létszámban való alkalmazása gazdaságilag lehetetlenné vált a városra."

ttG Jóllehet a debreceni magyar királyi erdőigazgatóság már 1930-ban javasolta a vákáncsosok kitelepítését"', mégsem akarták teljesen megszüntetni ezt a telepítési módot, mert 112 Csobán-Csürös i. m. 322. 113 Az állami kezelés nem jelentette azt, hogy az erdőtelepítés anyagi fedezetét is az állam biztosította . . . Éppen ezért a város a szerződésben kérte, hogy az üzemtervek elkészítésénél legyenek figyelemmel pénzügyi viszonyaikra . . . Kgyj. 1918. 98. p. 114 Csobán-Csürös i. m. 321-322. 115 Kgyj. 1927. 804-805. 116 HBL Debr. kgyj. IV. B. 1403/b. 20. 234/1934. 117 Kgyj. 1930. 556. 264