A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Történelem - Miklós Zsuzsa:A debreceni vákáncsosok

ekével nem lehetett, de mikor ekével tudtunk fogni, akkor kétfelőről maradt szóval egybevíve 60 cm szélesség a fasortól, hogy az eke ne háborítsa a fát meg. Ezt pedig kézikapával levágtuk és ugy kapálgattuk a fát továbbra. Középre pedig veteményt vetettünk csak ugy két sorba. Vetettünk abba tengerit, krumplit, dinnyét, ki mit akart. Az erdőgazdaság csak a tököt nem engedte. Magas vót, osztán azért nem."

70 A csemeték érdekében ragaszkodott az erdőgazdaság ahhoz is, hogy a magas és alacsony növényeket soronként váltakozva ültessék, nehogy a fiatal fákat mindkét oldalról beárnyékolják. S valamennyi növényre vonatkozott az, hogy a fasortól 50-50 cm-re lehetett csak elültetni őket.

77 A köztes művelés előnyeit és hátrányait tömören összefoglalják a még élő telepítők: ,,Azér munkáltam meg az erdőt, hogy a főd nekem teremjen."' „A bér a vót, ami termett rajta. Ha aszályos vót az év, annyi se termett, hogy egy pár tyúk lett vóna."' Az 1906-os szabályzat még részletesen foglalkozik a rozsvetéssel, de később már alig említik.*' A szabályzat szerint csak írásbeli engedéllyel s csak minden második évben, 1-2 holdon vethetett rozsot a vákáncsos, abban az esetben, ha az ültetést kipótolta és a fák elérték a 2 méter magasságot. Vetés előtt és a rozs levágása után fel kellett kapálni a földet. Aki az utóbbit elmulasztotta, termésének l/3-át dézsmaként elvitték (a tiszta szem és a szalma l/3-át), illetve még egyszer nem kapott engedélyt rozsvetésre. Ha pedig valaki engedély nélkül mégis megtette ezt, attól a rozsot is, a földet is kárpótlás nélkül elvették.

81 A köztes veteménnyel együtt a vákáncsosnak a csemetéket is gondoznia kellett. A legtöbben arra törekedtek, hogy a kapott területet minél előbb kitisztítsák és betelepítsék, hiszen a sorközök terménye teljes egészében a sajátjuk volt. „ . . . évente csak két hódat kellett betelepíteni, . . . de viszont aki először kiirtott két hódat, annak már nígy hód lett a második évbe. Ezt mindig használta az ember."

82 18. kép. Gallyazó fejsze 76 Vértesi Sándor közlése. 77 ESZ 1921. 9. 78 Szűcs Lajos közlése. 79 Bályi Imre volt vákáncsos közlése. Debrecen, Vágóhíd u. 80 Csupán egy 1930-ból származó vákáncsos-beadvány panaszolja, hogy ,, . . . egyik évben megengedték a tisztásokon a rozs vetését, hogy kénye,j*ünk, legyen, de már másik alkalommal ezen kedvezményt megvonták tőlünk." - HBL Debr. Közig. Biz. 1218/1930. KB. 81 VF 1906. 4-5. .' 82 Vértesi Sándor közlése. 17* 259