A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Történelem - Miklós Zsuzsa:A debreceni vákáncsosok

11. kép. Bokorirtó 12. kép. Nagyfejsze dig mind a telepítőé vót eleinte, de ót azt később két rész lett a tucskózóé, a telepítőé, egy rész pedig az államé. A gyökér meg mind a munkásé vót."'

1 Lehet, hogy az ilyen jellegű erdőtelepítés első éveiben valóban a telepítőé maradt az összes tuskó - talán ezzel is csábítani akarták a munkanélkülieket az erdőbe -, de 1906-ban már 1/3 (esetleg 1/2) rész a városé lett, s azt szét is kellett verni. Magához a tuskóveréshez csak írásbeli engedéllyel lehetett hozzáfogni, s dézsmálás és cédula nélkül senki sem vihette el a magáét.'" Ez a rendelkezés érvényben maradt 1921 után is, sőt a felaprózott tuskót a vákáncsosnak kellett elszállítania a legközelebbi faraktárig. ,,A tucskózáshoz használtunk nagylejszét, bokorirtót. A gyökeret eldarabolni, azokat a tucskót kidönteni, a gödröt kapával behúzni és úgy mentünk sorba a munkával."™ (11-12. kép.) Talaj-előkészítés A vákáncsosokkal történő erdőtelepítés kezdetén valószínűleg a város szántatta fel a tuskóktól. bokroktól megtisztított vágásterületet. Erre utal az 1906-os szabályzat: ,,Oda kell törekedni, hogy minden telepes maga szántassa és ültesse be a földjét, hogy így a városnak minél kevesebbe kerüljön."™ Eszerint még e század elején is részben a város szántatta fel ezeket a földeket. A ma 57 Vértesi Sándor közlése. 58 VF 1906. 3. 59 Vértesi Sándor közlése. 60 VF 1906. 4. 254