A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)
Történelem - Miklós Zsuzsa:A debreceni vákáncsosok
telepítését, maga is megszűntetni törekedett azt. Pályafutásuk e rövid ideje alatt azonban a vákáncsosok olyan körülmények között és olyan módszerekkel dolgoztak, amelyek ugyancsak egyedülállóak szinte az egész országban. A vákáncsosoknak az ültetéssel telepített erdőkben köztes művelést kellett alkalmazniuk. E gazdálkodási módot önmagában szemlélve azt feltétlenül újszerűnek és pozitívnak kell tekintenünk:''' Ugyanakkor a körülmények, amelyek között a vákáncsosoknak végezniük kellett ezt a munkát, korabeli nincstelen sorstársaikhoz mérten is kirívóan rosszak, egyedülállóak voltak. Mint majd később látni fogjuk, e néhány száz család szinte a jobbágyokhoz hasonlítható módon élt és dolgozott a magyarországi kapitalizmus virágkorában. A velük való foglalkozást végül, de nem utolsó sorban bizonyos néprajzi szempontok is indokolják. Sajátos viszonyaikból, szétforgácsoltságuk, kirekesztettségük és elmaradottságukból eredően mind az építkezés és a munkaeszközök, mind az életmód területén olyan ősi jellegzetességeket őriztek meg, amelyek máshol - ebben a korban már - nem nagyon találhatók fel. II. A vákáncsosok élete, munkája 1. Letelepedés - építkezés Letelepedés előtt az ,,ültető tartozik személyi adatainak bemondása, a kötelező ültetési szabályzat aláírása, valamint a terület átvétele végett az erdőgondnokságnál jelentkezni, s átvétel után az átvett területre állandóan felügyelni."'^ Mivel a köztes művelést csak a fiatal fák koronájának záródásáig lehetett alkalmazni - általában három évig - a vákáncsos egész életére és tevékenységére az ideiglenesség nyomta rá bélyegét. Ha a záródás bekövetkezett, másik vágásterületre kellett költöznie a telepítőnek. A vákáncsföldet és a kunyhók helyét az erdőgazdaság jelölte ki. Meghatározták, hogy a lakóhely területe 50 négyszögölnél (!) nagyobb nem lehet. Az építkezéshez az erdőgazdaság adott fát, amelynek mennyisége a család nagyságának megfelelően alakult. A vákáncsosok kétféle kunyhót építettek: 1. ,,íeődkunnyót" 2.,,télig íennálló" vagy ,,íéliennálló kunnyót". Földkunyhókat, földalatti lakóházakat már a XVII-XVIII. században is említenek Debrecen környékén. Az 1698-as összeírásban 104 nagyobb földalatti és 324 kisebb földalatti debreceni ház szerepel. Az 1715-ös összeírás ,,domunculae aut tuguriola subterranea '-nak nevezi a földkunyhókat. 3 ' A XVIII. században és a XIX. század első évtizedeiben az erdei kaszálókon részben a fentemlített földkunyhó, részben a gúla alakú kunyhó a gyakori, amelyet a pásztorok és majorosok építettek maguknak. A fennálló házak csak a 35 ,,A csemeték gyomlálása. A felburjánzó fű és gyom irtása következik, mely azonban csak sorközti művelés mellett lehet tökéletes. Hol ez az eset nem fordul elő (mint a legtöbb erdőgazdaságban), a füvet sarlóztatjuk . . ." - Földes János: Az erdő, annak mívelése, hasznai, védelme és rendezése. (Bp. 1911.) 55. 36 Erdőtelepítés szabályai. Debreczen (a továbbiakban ESZ), 1921. 5. 37 Ecsedi István.- A debreceni népi építkezés. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője. 1912. 162. 242
