A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Történelem - Csorba Csaba: Adattár a X–XVII. századi alföldi várakról, kastélyokról és erődítményekről

2. Első említés: 1323: „castellanus de Dombo" (Csánki Ц. 115. p.). Elpusztulásának ideje ismeretlen. 3. Királyi vár volt, birtokokra lásd Csánki II. 122. p. 4. Az 1437 körüli várösszeírásban is említve, sőt Oláh Miklós is megemlékezett róla (Csánki II. 115.). További adatok: Milleker, 1913. 18. p. - Böhm, 1880. 6466. p. szerint a Dunánál még némi maradványai vannak (téglák). ECSED (Szatmár m.) 2. Első említés: 1334. Károly király a Gutkeled nembeli Bereck fiainak megengedte, hogy in loco uno inter ipsorum possessiones et territoria .. . specialiter in pratis seu paludibus possessionis eorundem Eched vocate . .. castrum vei municionem quanto fortius ... ex lapidibus vei lignis" építhessenek (Dl. 2810). A törökkorban is végig fennállt vár (végvár) lerombolását 1699-ben mondták ki (Takáts, 1915. II. 132. p.), 1700/1701-ben rombolták le, de 1703-1705 között Rákóczi Ferenc francia mérnökök segítségével újjáépíttette. Végleges lebontására csak a szatmári béke után került sor (Szendrei, 1890. 77. p.). 3. A XLTI-XIV. században alakult ki az uradalom, amely a Báthoriaké, 1605-ig az ecsedi, 1605-1613-ig a somlyai ágé. 1613-1624. királyi birtok, majd Bethlen Gáboré és családjáé, 1647-től pedig a két Rákóczi Györgyé, végül II. Rákóczi Ferencé (Maksay, 1959. 801. p.). A várhoz tartozó uradalomra lásd Csánki I. 490. p. és a XVII. század első felétől kezdve ránk maradt urbáriumokat: 1614. évi urbáriumot közli Maksay, 1959. 803-816. p., az 1647. és 1648. évit Makkai, 1954. 388-390., ill. 390-394. p. A várra vonatkozó leírások kiadva U et С I. 136-138. p. (1647) - 139. p. (1648), - 139-140. p. (1688), - 140. p. (1704), - 141-142. p. (1730) és 141. p. (1723). 4. Oklevelek: 1334. Dl. 2810 - 1433. Dl. 12.501 - 1490. Dl. 71.026 - 1495. Dl. 74.743 - 1499. Dl. 20.817 - 1505. Dl. 21.385 - 1508. Dl. 24.630 - 1509. Leleszi konv. Prot I. Fol. 146 - 1519. Dl. 23.284, 23.286, 24.379, 74.759, 89.136 - 1523. Dl. 23.794 1526. Dl. 47.687. A vár további leltárai, leírásai: Szendrei, 1890. közli az 1619-i várleltárt. Építési teendőkről (1577) Geőcze, 1894. 667. p. 1661. évi állapotáról Evlia I. 95-96. p. 1680. évi összeírásának egy részét idézi Takáts, 1915. I. 299. p. 49-50. p. Örségszámai: 1570: 100 huszár, 50 hajdú, akiket Báthori tartott (Takáts, 1908. 274. p.), 1647-ben 120 lovas, 120 gyalogos (Lukinich, 1911. 336-337. p.), 1660-ban 100 huszár, 50 darabont (Takáts, 1908. 296. p.). A vár fenntartásához általában az országgyűlés a Báthori fekvőjószágok jobbágyait rendelte, ill. esetenként Szatmár megye egy-két járását. 1567: 17. te. - 1569: 19. te. - 1578: 27. te. - 1602: 14. te. - 1604: 8. te. -1608:15. te. - 1613: 8 te. - 1622: 36. te. A várhoz tartozó fekvő jószágok ügyére 1618: 25. te. és 1638. 26. te. További adatok: H. Takács, 1970. 218-219. p. Gerő, 1955. 351., 407., 408. és 424. jegyz. - Maksay, 1940. 132. p. - Éble, 1898. 68. p. - Merényi, 1895. 405. p. - Szalárdi, 231. p. (II. Rákóczi György 1640-es évekbeli építéseire) - Pesty, 1888. 141. p. - Széli, 1890. 33-34., 38., 74., 178., 180., 196., 200. - TMAO IL, IV., VI., VII. köt. sok adat - Berey, 1937. - V. M.: Az ecsedi tó és régi vára VU 1858. 353-354. p. 1 kép - Gerecze, 1906. 772. h. - kézirat: Soós XXII. k. f. 127-179. ERCSI (Szabolcs m.) 2. Első említés: írott középkori forrás rá vonatkozólag nem maradt ránk. Területén XI-XIII. századi kerámia, de újkőkori és népvándorlás kori anyag is került elő onnan terepbejáráskor (Németh, 1968/2. 93. p.). Pusztulásának idejére nincs adatunk. 3. Birtokosai, uradalma ismeretlenek. 4. Alaprajzi vázlatát Nováki Gyula készítette el (Németh, 1968/2. 95. p.). Említése: Gerecze, 1906. 760. h. - leírása még Pesty: Hnt f. 265. (1864): „Ercsivár dűlő. Ezen szántóföld, rét- és mocsárokból álló dűlőben - van egy nagyobb terjedésű mocsár közepén 3 sziget, e közül a nagyobb sziget hármas régi sánczal környezve, hol ez előtt m: e: 28. évekkel a mostani emberek emlékezetére már midőn a földes uraság által - kincsek keresése végett a földbe mélyebb beásatások tétettek (: de czél nem érvén :) - nagy kő darabok és avult sarkantyúk találtattak, melyeket a foldesuraság magához vett. .." ERDŐHEGY (Arad m.) Románia. 197