A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Régészet, Ókortudomány - B. Angyal Katalin–Balla Lajos: Studia Dacia

Először a kőemlék koráról. Ügy véljük, az új apulumi Dolichenus-felirat a szöveg és a közölt fénykép alapján inkább csak megközelítően datálható,

0 éspedig a II. század közepe és a III. század eleje közé.

10 Úgy tűnik, a terminus ante quem viszonylag biztosan megjelölhető: i. sz. 212, alátámasztani látszik ezt a sacerdos peregrinus jogállása, valamint az a körülmény, hogy a legio neve mellől hiányzik az Antoniniana kitüntető jelző.

11 I. Berciu és Al. Pópa korhatározása így elesik, a felirat legkésőbb Septimius Severus uralkodása idején keletkezhetett.

l2 Első látásra kételyeket ébreszt a sacerdos címével kapcsolatos felfogás is,

13 de ha bizonyos logikai meggondolásoktól eltekintünk is: a rendelkezésre álló összehasonlítható nyelvi anyag kategorikusan ellentmond az ad legionem „apud castra"értelemben való fordításnak.

14 Az ad praepositio-t ez esetben csak átvitt értelmű helyhatározóként használhatták, következésképpen a sacerdos lovis Dolicheni ad legionem (XIII geminam) jelentése: a legio mellett tevékenykedő pap, illetve a legio XIII gemina Dolichenus-papja.

1

'' Flavius Bárhadadi sacerdotium-át természetesen ezután sem tekinthetjük valamiféle katonai tisztségnek,

J,i viszont kétségtelennek látszik, hogy a szóbanforgó Dolichenuspap és a legio XIII gemina között kialakult egy olyan szoros és állandó, tartalmát tekintve körülhatárolható viszony, amely legalábbis a dedikáló szubjektív véleménye szerint egyfajta papi-katonai tisztség ismérveivel rendelkezett.

1

' Az elmondottakat is figyelembe véve, az oltárkő történeti hátterét legvalószínűbben a kései Antoninus-kor (161-192) vagy Septimius Severus uralkodása (193211) eseményei képezhették.

18 9 Az oltárfejezet díszítése Dáciában a kései principátus időszakára jellemző; a betűformák és ligatúrák hiánya inkább a II. század 2. felére vagy a 200 körüli évekre utalnak. 10 A pro salute itnperi etc. kifejezés dáciai előfordulásai: CIL III 1061 = D. 4006, 1. sz. 158. (Apulum) vö. A. Stein, Die Reichsbeamten von Dazien. DissPann I., 12. (Bp. 1944) 28.: - pro salute imperii Romani et virtute leg. XIII g. - A dedikáció hátterét a M. Statius Priscus dáciai helytartósága idején lezajlott háborús események képezték, ld. Ballá L., Arch. Ért. 92. (1965) 145-. - AE 1964, 168. (Apulum) - pro salute itnperi - Aurelius Iulianus, II. század vége vagy III. század eleje (Severus-kor). - AE 1965, 30. (Apulum) ld. fentebb. - Al. Popa-I. Berciu, Latomus 26 (1967) 996-., No. 1. (Apulum) - pro salute imp. perpetui NI. Antoni Gordiani Aug. - Vö. I. Berciu-Al. Pópa, Latomus 23 (1964) 477-. 11 Vö. E. Ritterling, RE 12 (1925) 1716-., kül. 1727. Ld. pl. o. CIL III 1071, cf. p. 1390.; 1072, vö. A. Stein, í. m. 96. 12 Ez esetben a sajátos dedikáció leginkább a polgárháború eseményeivel hozható kapcsolatba; a legio XIII gemina, mint ismeretes, részt vett a 193-197 közötti harcokban: Ballá L., A Severusok és Dácia. DMÉ 1969-1970. s. a. és Acta Classica 6 (1970) 61-. további irodalommal. A közép- és al-dunai határokon lezajlott Severus-kori népmozgalmakra Id. J. Fitz, Acta Arch. Hung. 14 (1962) 92-. 13 Aligha indokolható ui., miért tartotta szükségesnek a sacerdos - aki a feliratot feltehetően saját közössége szentélyében állította - annak hangsúlyozását, hogy tisztségét a castra közelében viseli. 14 Ld. Thesaurus Linguae Latináé I. (1900) 528, 19-51. (Ezzel szemben ld. 523, 66-524, 15); vö. pl. o. CIL II 5439 = D. 6087, CXXVIII. 15 Részletesen erről ld.: fentebb a 3. jegyzetet. 16 Ellentmond ennek már önmagában a sacerdos peregrinus jogállása is. Ld. A. v. Domaszewski, Die Rangordnung des römischen Heeres.

2 Einführung und Berichtigungen und Nachträge von Brian Dobson, (Köln-Graz, 1967) és А. и. Domaszewski, Die Religion des römischen Heeres. (Trier, 1895.) 17 Keleti kultuszok, ill. orientális eredetű papi személyek és a táborvallás kapcsolatára ld. pl. o. B. Dobson, in: A. v. Domaszewski, i. m. p. XVII.; A. v. Domaszewski, Religion, 47, Nr. 87. (A Malcus személynév sémita: Malchus), 64, Nr. 133-4, etc.; részletesen, az idevágó feliratok és auktor-helyek vizsgálatával: ld. fentebb 3. jegyzet. 18 Ld. Ballá L. id. munkáit: 6. jegyzet. 172