A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Régészet, Ókortudomány - B. Angyal Katalin–Balla Lajos: Studia Dacia

VI. В. Angyal Katalin Epigraphica Adatok a dáciai keleti vallásosság történetéhez 1. Oltárkő Apulumból (Alba Iulia=Gyulafehérvár). I. Berciu-Al. Pópa, Latomus 23 (1964) 473-., Apulum V. (1965) 172-., AE 1965, 30. A kőemlék lelőhelye a castra legionis XIII g. közvetlen közelében, a táborváros - i. sz. 193/205 május 23-tól: municipium Septimium Apulensium

1 - területén lokalizálható. I. Berciu és Al. Pópa közlése szerint az oltárkővel együtt előkerült régészeti maradványok épületre, feltehetően Dolichenumra engednek következtetni.

2 IOMD et deae / Suriae Magnae / Caelesti pro salu/te perpetui imperi /

5 Romani et leg(ionis) XIII / gem(inae) Flavius Bar/hadadi s(acerdos) I(ovis) D(olicheni) ad / leg(ionem) s(upra) s(criptam) v. 1. m. p. E helyen a felirat datálásával és a sacerdos ... ad legionem kifejezés értelmezésével kapcsolatban kivánunk néhány megjegyzést tenni,

3 a publikálók idevágó megállapításaival ui. nem érthetünk egyet. I. Berciu és Al. Pópa

4 a szír eredetű Flavius Barhadadi (filius)

0 által invokált istenségek nevei, valamint a pro salute imperi Romani kifejezés alapján az érdekes kőemléket feltételesen a Severus-korra, közelebbről Caracalla uralkodása időszakára helyezték, s a legio XIII gemina említésére hivatkozva, az oltárkövet az ekkor Dácia északi határain lezajlott háborús eseményekkel, illetve a császár dáciai szemleútjával hozták összefüggésbe." Továbbá: az ad leg(ionem) s. s. értelmezését illetően az „ad castra legionis supra scriptae" lehetőség mellett foglaltak állást, utalva a felirat lelőhelyére.

7 Felfogásuk szerint tehát az ad leg(ionem) nem jelent mást, mint azt, hogy a Dolichenus-pap az apulumi légiótábor közelében emelt oltárt.

8 1 CIL III 1051, vö. Fr. Vittinghoff, Studien zur europäischen Vcr- und Frühgeschichte. (Neumünster, 1968) 137-. 2 Ez lenne az első feltárt Dolichenum Dáciából; a dáciai Dolichenus-emlékanyagra ld. P. Merlat, Repertoire des Inscriptions et Monuments figures du culte de Jupiter Dolichenus. (Rennes-Paris, 1951) No. 17-41., 349(?)

; I. I. Russu, AMN 6 (1969) 181-. (hiányokkal); újabban még uó\, SCIV 21 (1910) 1555-. Vö. P. Merlat, Jupiter Dolichenus. Essai d'interprétaticn et de synthése. (Paris, 1960) 133. 3 Részletesebben, széles történeti keretben foglalkozunk a szóban forgó felirattal egy másik dolgozatunkban: Sacerdos Iovis Dolicheni ad legionem. Adatok a dáciai Dolichenuskultusz történetének kérdéseihez. - Könyv és Könyvtár (Debrecen) VIII/2. 1971. 5-. Ld. még: Peregrinus ritus in vita Marci (SHA). - Acta Classica Univ. Debr. 7 (1971) 77-. 4 Latomus 23 (1964) 480-. 5 /. Berciu-Al. Pópa, i. m. 480., 1. jegyzet, utaltak a Flavius név sémita összefüggéseire, ld. erről részletesen Ballá L., Vizsgálatok a római Dácia lakosságának és társadalmának történetéhez. „Személynevek". Flavius, Flavus, Flaus. (Kézirat). 6 Mindezekről legutóbb részletesen: /. Fitz, Alba Regia 6-7 (1965-66) 202-.; A. Mócsy, Acta Arch. Hung. 21 (1969) 345.; Balla L., A Severusok és Dácia. DMÉ 1969-1970. s. a. és Acta Classica Univ. Debr. 6 (1970) 61-. 7 I. Berciu-Al. Popa, i. m. 478-. 8 1. Berciu-Al. Popa, i. m. 480. 171