A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Régészet, Ókortudomány - B. Angyal Katalin–Balla Lajos: Studia Dacia

NORICUM 9. „Sur le Hoischhügel, pres de Thörl-Tarvis". CIL III 13518=?. Merlat, Rép. No. 127. ЮМ D(olicheno) d(eo) C(ommageno ? -onservatori ?) / [et] genio [Ma]scel(i)o (?) / [de sua pe)c(unia) fec(it?) [ ] - A lelőhely Itáliába vezető út mellett fekszik. A kultuszemlék, amely a dedikáció alapján talán egy átutazó üzletemberrel hozható kapcsolatba, valószínűleg a Virunum-i Dclichenus-tisztelet kisugárzásának bizonyítéka; Id. P. Merlat, Rép. No. 127-., Id., Jupiter Dolichenus, 139-. - II—III. század. ROMA, Aventinus-i Dolichenum 10. Feliratos tábla. AE 1940, 76.=P. Merlat, Rép. 195. B(ona) ((Fortuna)] t ex praecepto IOM D(olicheni) a(eterni [cons(ervatoris)) / totius mundi Aur. Mag[nes)i/us candid(atus) et patrónus hu[ius] loci pro salute sua et Aurfeli) [ Sarapiaci patroni huius [loci] / et suorum omnium maceria s[ae]/psit loc(um) sacr(um) dei (!) magno Comm,a[g(enorum vagy -eno)] / per M. Aur. Hoinopionem Acacium / sacerdotem et patre(m) candidator(um). - A feliraton említett személyeket ld. még Rép. No. 192. 194. 199. 200. Mind görög neveket viseltek, Id. Pape-Benseler, Wörterbuch der griechischen Eigennamen. (Braunschweig, 1884) 835. 1043. 1343. - P. Merlat, Rép. 195.; Jupiter Dolichenus, 151. véleményével szemben deus magnus Commagenus itt önálló istenalaknak tekinthető, vö. /. F. Gilliam, The Excavations at Dura-Europos, Preliminary Report IX: 1935-1936, III. (New Haven, 1952) 133. not. 14. 11. „Au Musée du Latrán." Dolichenus-szobor bázisa. AE 1953, 26. С. lulius Dionysius miles [classis] / pr. Misenatium natione Surus paterfno deo] f Comogeno (!) et Iul[ius] / Aquila fili(us) et sacerdos Sabeo votum [solverunt]. - A nevekre: Pape-Benseler, 307.; P. Merlat, Rep. 397. 170