A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Régészet, Ókortudomány - B. Angyal Katalin–Balla Lajos: Studia Dacia

kalmasint általában lupiter Dolichenus kultuszán belül, annak papjai irányításával részesült tiszteletben." 3. Deus Commagenus hívei, illetve azok, akiknek neveit a neki szentelt feliratok fenntartották, egy kivételével mind polgári személyek voltak; orientális eredetű provinciálisok, illetve szírek - részben még peregrinus jogállásúak (2, 4, 5), részben már polgárok (lulii: 1, 11, Aurelii: 5, 7-8, 10). A személynevek, illetve a cognomina sémiták és görögök (4, 5 - 1, 2, 5, 10, 11, natione Surus). Az orientális származás mellett szólnak a Dolichenus-kultuszban viselt tisztségek is, minthogy lupiter Dolichenus tiszteletének funkcionáriusai főként a szírek közül kerültek ki.

10 Figyelmet érdemel azonban, hogy deus Commagenus híveinek köre lényegesen szűkebb a Dolichenus-tisztelők körénél: jórészt hiányoznak a katonák és veteránok, akik oly fontos szerepet játszottak a Doliche-i Ba'al kultuszának ápolásában." Megállapítható továbbá, hogy deus Commagenus kultusza a Nyugatra származott szír polgár elem körében sem terjedt el jelentősebb mértékben. Feltehető, hogy a neki szentelt feliratokat legalábbis részben Commagené-ből való személyek emelték (ld. 7-8: deo paterno Com(m)ageno és 11). Másfelől kétségtelennek látszik, hogy a commagenéi személyek sem tisztelték szükségképpen deus Commagenus-t Nyugaton (ld. lentebb). Már említettük, hogy a deus Commagenus-nak szentelt kőemlékek nagyobb része Dácia területén került elő (1-6), ami nem meglepő, ha figyelembe vesszük a keleti-szír ethnikum jelentőségét, valamint a különböző orientális istenkultuszok, így lupiter Dolichenus tiszteletének elterjedtségét a tartományban.

1- Az ampelumi és apulumi szírek (2-5) egyfajta, sajátosan megfogalmazott deus patrius-ként tisztelhették deus Commagenus-t - lupiter Dolichenus és IOM Aeternus, illetve deus Aeternus mellett.

111 Miciában, ahol a római foglalás kezdeteitől az egyik megszálló csapat a cohors II Flavia Commagenorum eq. sag. volt,

1

'

1 deus Commagenus egybeolvadt IOM Dolichenus alakjával (1). E körben lupiter Dolichenus a cohors parancsnokától,

1

' egy másik commagenéi istenség: lupiter Turmazgades pedig a csapat katonáitól"' kapott hivatalos kultuszt, feltehetően a dii patrii szentélyben.

17 Az Olt (Alutus) felső szakaszáról, 9 A Dclichenus-papokra: P. Merlat, Jupiter Dolichenus, 16., 190-.; /. Tóth, Studium II. (Debrecen, 1971) 23-28.; Dáciában: B. Angyal K., Könyv és Könyvtár VIII-.2. (Debrecen, 1971) 5., és Id., Acta Cl. Univ. Debr. 7 (1971) 77-. 10 Ld. P. Merlat, i. m. és a 9. jegyzetet. 11 Vö. P. Merlat, i. m. 101-. és B. Angyal K., i. m. 12 A tartomány lakosságára és vallási életére összefoglalóan: M. Macrea-D.Tudor, Istoria Rominiei I. (Bucuresti, 1960) 382-., 435-. további irodalommal. A szírekre: /. /. Russu, i. m. 167-.; S. Sanie, Dacia NS 14 (1970) 233-., 405-.; Dolichenusra: I. /. Russu, i. m. 181-. és hozzá: B.Angyal K., Könyv és Könyvtár 5. (kiegészítésekkel). D. Tudor, Orase, tirguri si sate ín Dacia Romaná. (Bucuresti, 1968) 120-. (Micia), 144-. (Apulum, 183-. (Ampelum). Ld. még D. Isac, i. m. és fentebb: 7. jegyzet. Újabban: Ballá 1., Tartomány és Birodalom. Tanulmányok Dácia római provincia történetében. (Debrecen) előkészületben. 13 A különböző orientális dii patrii erősen elterjedt kultuszára az aranybányák körzetében ld. pl. o. G. Daicoviciu, Dácia 7-8. (1937-40) [Bucuresti, 1941] 300-. és hozzá S. Mrozek, Apulum 7:1. (1968) 307-. 14 I. I. Russu, i. m. 172. 15 С Daicoviciu, Dacica. (Cluj, é. n.) 181., No. 2. Talán azonos a Turmazgades-feliraton említett praefectus-szal (C. Daicoviciu). 16 С Daicoviciu, i. m. 182., No. 6. 17 Vö. C. Daicoviciu, i. m. 260-.; A. Stein, i. m. 59. templum deorum patriorum (Maurorum Miciensium) - Ld. még fentebb: 7. jegyzet. 166