A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Régészet, Ókortudomány - B. Angyal Katalin–Balla Lajos: Studia Dacia

Säcädate-bol ismert töredékes felirat dedikációja - legalábbis részben - minden bizonnyal a limes Alutanus, illetve Dacia inferior hadseregének - eredetileg szírekből, így commagenéiekből (coh. I. FI. Commagenorum) szervezett - alakulataival (ld. még pl. o. numerus Surorum sagittariorum) hozható összefüggésbe.

18 Deus paternus-ként tisztelte deus Commagenus-t Rittium-ban (Surduk = Szurduk), Pannónia inferior limesének délkeleti szakaszán M. Aurelius Apollinaris (7-8), aki mielőtt a pannóniai kisváros: Mursella tanácsnoki tisztségét elnyerte volna, valószínűleg Dolkhenus-pap volt, egyszersmind üzletember (negotiator).

19 Rittium-nak közvetlen kapcsolata lehetett a Bánáton és a Tisza-Maros vonalán Dáciával, illetve MiciávaP - Dacia dél-nyugati határán -, ami esetleg közrejátszhatott deus Commagenus kultuszának pannóniai alakulásában. Mindenesetre feltűnő, hogy Pannóniában, ahol Iupiter Dolichenus tisztelete meglehetősen elterjedt, s a II—III. századokban jelentős számban mutatható ki a Commagene-ből, illetve Észak-Szíriából származott ethnikum,

21 csak Rittium-ban bukkan fel deus Commagenus alakja.

22 Ha megáll, hogy a dél-noricumi felirat (9) a Virunum-i Dolichenus-kultusszal hozható kapcsolatba, úgy a szír polgár elem szerepe ez esetben is valószínűsíthető.

23 A megfogalmazásban esetleg itt is szerepet játszott a dáciai kapcsolat.'-^

1 A rómavárosi feliratos táblán (10) említett személyek nevük alapján az Aventinus-i Dolichenus-közösség, valószínűleg új, a Severus-korban kialakult vezető rétege tagjainak tekinthetők.

20 Mind orientálisak - feltehetően szírek 18 A csapatokra legutóbb: l. I. Russu, i. m. 171-., 175-. és Ballá L., DMÉ 1968. 125-. Egy másik publikálatlan Sácádate-i kultuszfeliratot valószínűleg orientális peregrinus állított Mithra-nak, Id. I. I. Russu, Sargetia V. (1968) 90. 19 Ld. L. Ballá, Acta Arch. Hung. 15 (1963) 236,; Id., Acta Univ. Debr. SH 2 (1963) 56-. 20 L. Balla-I. Tóth, Acta Cl. Univ. Debr. 4 (1968) 69-. 21 A. Mócsy, Pannónia. RE Suppl. 9. (1962) 709-., 711., 714.; L. Barkóczi, Acta Arch. Hung. 16 (1964) 295. (ill. passim); L. Balla, i. m. 225-.; Id., Die römischen Steindenkmäler von Savaria. Hrs. von A. Mócsy und Т. Szentléleky, (Вр. 1971) 29., 42-.; Tóth I., Arch. Ért. 98 (1971) 80-. 22 Ami azért is feltűnő, mivel Brigetio-ban, ahol a III. század elején zárt csoportban mutathatók ki Doliche-i szírek [Barkóczi L., Brigetio. DissPann II., 22. Bp. 1951. 27-.; Id., Acta Arch. Hung. 16 (1964) 271-.]., s jelentős lehetett Iupiter Dolichenus tisztelete (Z. Kádár, i. m. 42-.), a katonaváros (egyik?) Dolichenum-ának vezető személyisége is észak-szíriai orientális: Domitius Ti tus dec(urio) Seleu(cia) Zeugm(a)e volt, /. CeskaR. Hcsek, IPSinSTA (Brno, 1967) 43., No. 13. (Vö. Honigmann, RE II, A. 1923. 1203). Domitius Titus a Erigetio-i canabae decurio-ja lehetett. L. Balla, Gncmon 41 (1969) 714. (Brigetio városi rangra emelkedését régebben Barkóczi L., Brigetio. 28. 194 körűire, újabban A. Mócsy, Pannónia. RE Suppl. 9 (1962) 600., későbbre tette (ld. L. Balla, Acta Cl. Univ. Debr. 2, 1966, 96.). - Úgy tűnik, egy töredékes votivfeliratot, CIL III 3649, Gran, amely Brigetio municípium rangra emelkedését tanúsíthatja legkésőbb 205-ben, a kutatás eddig figyelmen kívül hagyott; Q. Ulp. Felix Aug. mun. Brig.-ra ld. Barkóczi L„ Brigetio F. 226-7. 232. 161., G. Aiíöldy, Acta Ant. Hung. 6. 1958, 452-, 23 Vö. P. Merlat, Rép. No. 128. Bellicus Marini fii. szír volt, a Marinus névre ld.: Feliratok No. 4. - i. sz. 189. 24 Vö. a dáciai decurio votivfeliratát Villach-ból: AE 1957, 109., vö. L. Balla1. Tóth, i. m. 72. A Virunum-i sa[crarium) lovis Dolicheni építtetőiének neve: Bellicus Marini fii. egybecseng egy dáciai orientális üzletember, Bellicus Alexandri (fii.) nevével, CIL III p. 941, No. VII. i. sz. 142. és hozzá: Kerényi A., A dáciai személynevek (Die Personennamen von Dazien) DissPann I. 9. (Bp. 1941) 156-.; S. Mrozek. i. m. 310-. - Virunum éppúgy bányavidék központja volt (ld. G. Aiíöldy, Bjb 170, 1970, 163-.), mint Ampelu.m, ill. Alburnus Maior Dáciában (vö. S. Mrozek, i. m. 307-.). 25 Vö. a Doiichenum feliratállítóinak P. Merlat, Rép. No. 176-., Jupiter Dolichenus, 147-. állal összeállított kőemlékein a személynevek. 167