A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Régészet, Ókortudomány - B. Angyal Katalin–Balla Lajos: Studia Dacia

Végül szükségesnek látszik felhívni a figyelmet a helytartókat consularísnak nevező feliratok néhány sajátosságára. Nevezetesen: a feliratos emlékek állítói sohasem maguk a legátusok, hanem az esetek nagy többségében az alattuk szolgáló csapattestek, tisztek, katonák etc.;

26 a helytartó, ha saját személyében állít feliratot, általában leg. Aug. pr. pr.-nak etc. nevezi magát.

2

' A helytartót consularis-nak nevező feliratok túlnyomórészt a legátus tartománya területén kerültek elő.

28 Az elmondottakból következik, hogy a legátus Augusti pro praetore a principátus időszakában végig megmaradt a szenátori rangú, consulságot viselt helytartók „hivatalos" címének,, s ezzel ellentétben a consularis - bármennyire is elterjedt a Severus-korban, illetve a III. században elsősorban a helytartó szolgálati helyén volt használatban.

29 26 Ld. /. Fitz, Epigraphica 26 (1964) 54-56. és fentebb a 7. jegyzetben idézett feliratokat. A helytartó csak résztvesz a feliratállításban. Vö. A. Mócsy, Gesellschaft und Romanisation in der römischen Provinz Moesia Superior. (Bp. 1970) 161. 27 Ld. pl. о. a dáciai helytartók II—III. századi feliratait: A. Stein, Dazien, i. m. 28 Ld. /. Fitz, i. m. összeállítását és hozzá: fentebb a 7. jegyzetet. Jellemző, hogy az extra fines provinciáé előkerült feliratok egy részét is a helytartó korábbi alárendeltjei emelték, így: A. Stein, Dazien, 44.; D. 1146 etc. 29 Felvethető végül a már hivatkozott pannóniai, ill. savariai töredékes szenátorfelirat kérdése (ld. fentebb: 3. jegyzet). Az általunk adott (L. Nerati]us (P)riscus ' co(n)s(uiaris) kiegészítés és olvasás ellen /. Fitz, Epigraphica 26 (1964) 56., 3. jegyzet és Álba Regia i. m. (2. jegyzet) azon az alapon emelt kifogást, hegy a consularis elnevezés, mint helytartók címe a II. század első évtizedeiben még nem fordulhat elő feliratokén. Ezt az ellenvetést a fentiek után elhárítottnak tekinthetjük. (Már hasonlóképpen: A. Mócsy, Acta Arch. Hung. 21 (1969) 347.; G. Sanders, Helinium 8 (1968) 303. - Itt ismét utalni kell arra, hogy Pannónia Superior-ból, Poetovio-ból ismert még egy olyan votivfelirat, amelyet co(n)s(ularis) állított: CIL III 4048, vö. PIR

2 IV/3 (1966) ,,I" No. 544. - A savariai felirat értelmezésénél nem a consularis cím korai említése, hanem az a körülmény jelenti a problémát, hogy a szenátor maga állítja a feliratot. (A személynév kiegészítése természetesen feltevésszerű). Kivételes esetekkel azonban mindig számolhatunk. — Figyelembe véve a savariai hatszögü bázis ábrázolásainak stiláris sajátosságait, valamint a consularis elnevezés korai, Traianus-Hadrianus-kori előfordulásait, a töredékes felirat állítójában továbbra is pannóniai helytartót kell látnunk. Erre utal a lelőhely is: az osztatlan Pannónia, ül. Pannónia superior császárkultuszának központja Savariában lokalizálható. A dedikáló személye természetesen bizonytalan, az eddig ismert pannóniai helytartók listája alapján azonban csak az egyik L. Neratius Priscus jön számításba. n* 163