A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Régészet, Ókortudomány - B. Angyal Katalin–Balla Lajos: Studia Dacia

hadjárata idején viselte.

10 Erről M. Speidel

1

' így ír: „Consularis exercitus provinciáé, if correct, is puzzling. Consularis is the unofficial, popular term for legátus Augusti pro praetore . . ."

18 Speidel szerint a sajátos tisztségmegjelölés legvalószínűbben arra utal, hogy az új tartomány megszervezése még nem fejeződött be, de hadseregét már kijelölték és a kinevezendő helytartó parancsnoksága alá helyezték.

19 A Philippi közelében előkerült sírkő Traianus uralkodása végére vagy Hadrianus időszakára datálható.'

2

" Mindebből kitűnik, hogy a consularis (=leg. Aug. pr. pr.) elnevezés - bár csak szórványosan - már a Fitz által javasolt terminus a quo előtt: Traianus és Hadrianus alatt megjelenik a feliratos emlékeken. Ügy tűnik, a cím feltűnően gyakori felbukkanása a II. század végére és a III. századra datálható feliratokon - legalábbis jelentős mértékben - egy hosszabb fejlődés következménye.

21 A consularis elnevezés legkorábbi epigráfiai jelentkezésével egy időben - Traianus-Hadrianus idején -- mutatható ki néhány titulus honorarius-on, illetve cursus-feliraton a legátus consularis (=leg. Aug. pr. pr. provinciáé) cím is.

22 A legátus consularis kifejezés, amelyben a consularis még jelzőként áll, épp úgy nem hivatalos cím, mint a consularis, bár pro forma közelebb áll a leg. Aug. pr. pr.-hoz. A legátus consularis néhány feliraton való használata jól mutatja a consuli rangú helytartók címének alakulását a „hivatalos" legátus Augusti pro praetore-tól a „nem hivatalos" consularis elterjedéséig."^ A consularis nyilván a legátus consularis-ból alakult ki.

2

' - A „nem hivatalos" megnevezések kialakulása tükröződik Tacitus és Suetonius közléseiben, amelyekben a legátus mellett consuli rangú helytartókkal kapcsolatban gyakran megjelenik a legátus consularis cím. s bár ritkábban, de feltűnik a consularis is.

25 - A feliratos emlékek és az auktorhelyek adatait egybevetve úgy tűnik, a legátus Augusti pro praetore cím mellett az I. század végén és a II. század elején, illetve a korai Antoninus-korban alakult ki a legátus consularis és a consularis megnevezés a consuli rangú helytartók „nem hivatalos" megjelöléseként. 16 Vö. R. Hámlik, „M. Ulpius Traianus" RE Suppl. 10 (1965) 1095-. 17 M. Speidel, i. m. 152. 18 A consularis exercitus provinciae-hoz ld. még Tib. Cl. Claudianus Severus-kori cursusfeliratát: CIL VIII 7978 = ILA 2 (1957) 29. Rusicade - consul, provinc. et exerc. Parin, interior, et superior. - Vö. /. Fitz, Epigraphica 23 (1961) 74.; Id., Arch. Ért. 88 (1961) 180. - A szokatlan tisztségmegjelölés alighanem a numídiai legátus megnevezésével hozható kapcsolatba, B. E. Thomasson, i. m. vol. I. 82. 19 M. Speidel, i. m. 152. 20 Ld. M. Speidel, i. m. 142. 21 A feltételezhető társadalmi háttér kérdéseivel itt nem kívánunk foglalkozni. 22 С Octavius Tidius Tossianus L. Iavolenus Priscus, ld. G. Altöldy, Epigr. Studien 5. (Düsseldorf, 1968) 108. - A. Larcius Priscus, B. E. Thomasson, i. m. vol. II. 164. Q. Insteius . . . PIR

2 IV/3. (1960) „I" No. 29. ?III. szd. eleje. - M. Nonius Macrinus, A. Dobó i. m. No. 40/3. Ld. még: Á. Dobó, i. m. No. 53/6, 63/3. Az utóbbiak már bizonyosan a III.századból. - Vö. CIL V 5451 = D. 2402 - beneficiarius legati consularis 23 Vö. M. Speidel, i. m. 152. 24 Ld. ehhez a bf. cos. rangmegjelölés kialakulását a bf. legati consularis-ból; A. v. Domaszewski-B. Dobson, i. m. 32. 32.; CIL V 5451 (22. jegyz.). 25 Legati consulares: Tac. Agr. 7., hist. I. 52., 56., II. 86., - Suet. Tib. 41., Cal. 14., Claud. 24., Vesp. 4., 6. - Ld. még: Plin. ep. 6., 31., 4.; 7., 31., 2. - SHA v. Górd. 8, 3.Consulares: Tac. Agr. 8., 14., 40., 42.; hist. I. 9. etc. Vö. Kubier, i. m. 1139.; Thesaurus Linguae Latináé i. m. 572. 162