A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Régészet, Ókortudomány - B. Angyal Katalin–Balla Lajos: Studia Dacia

A pályafutás alakulása a dáciai elbocsátást követően: praepositus vexillationum

23

170/171, adlectus in senatum, promotus inter praetorios,

2

'

1 leg. leg. I Adiutricis - kb. 171-173

25 etc. Egyedüli forrásunk, a HA, Pertinax cursus-ának ezzel az időszakával kapcsolatban arra enged következtetni, hogy a későbbi császár a Pompeianus oldalán elért hadi sikerekkel érdemelte ki az adlectio-t, további sikeres tevékenységével pedig a teljes rehabilitációt, egyszersmind a praetoriusok közé emelkedést és a legioparancsnokságot. vP 2, 6.: postea iterum re bene gesta prodita est íactio quae üli concinnata fuerat, Marcusque imperátor, ut conpensaret iniuriam, praetorium eum fecit et primae legioni regendae inposuit,... - Ettől kezdve Pertinax a császár különös támogatását élvezte, s pályafutása töretlenül ívelt felfelé (ld. vP 2, 7-ll.).

2(i Felvethető ezek után a kérdés, miért váltotta le Marcus Helvius Pertinaxot 170-ben Dáciában (és Moesia superiorban?) viselt tisztségéből? Előre kell bocsátanunk: a későbbi császár rátermett katona és adminisztrátor volt, s pályafutása kezdetétől olyan jelentős személyiségek támogatását élvezte, mint L. Hedius Rufus Lollianus Avitua (cos. or. 144)

2/ és Tib. Claudius Pompeianus (cos. II ord. 173),

2K 169-től a császár veje. Pertinax, mint láttuk, legkorábban 169-ben került ismét a dunai hadszíntérre, s felvethető, hogy átvezénylése arra az időre esett, amikor fő támogatója - Pompeianus - már Marcus veje volt. Alátámasztani látszik a feltevést az a körülmény, hogy Pertinax dáciai hivatala rendkívüli jellegűnek tekinthető.

2

" A 169. vagy 170. évi dáciai translatio egybeeshetett a 170-re tervezett római offenzíva előkészületeivel.'"' A nagyszabású ellentámadás egyik fő kiindulási bázisa Dacia lehetett, amelynek hadserege élén akkor a kor egyik legtehetségesebb katonája: M. Claudius Fronto állott." 169/170-ben Dácia és Moesia superior határain súlyos harcokra került sor, amelyekben elesett a két tartomány egyesített hadseregeinek parancsnoka, M. Cl. Fronto is.

12 Az ellenség mélyen behatolt a dáciai tartomány területére és már Sarmizegetusát, a fővárost fenyegette. Mindez legvalószínűbben a 170. év tavaszára vagy nyarára, esetleg őszére datálható." Legkésőbb az év 2. felére, végére a dáciai határvédelem ismét stabilizálódott, akkorra tehető a legio V Macedonia kiszolgált katonáinak elbocsátása.

!

'' Marcus 170-ben jöhetett - feltehetően egy expedíciós sereg élén - Dáciába, s talán itt tartózkodásával hozható kapcsolatba Sex. Cornelius Clemens consularis et dux trium Daciarum hivatalba lépése.

1

' 169/170-ben lehetett procurator provinciáé Daciae Malvensis M. Macrinius Avitus Catonius Vindex, a kor egy másik rendkívül tehetséges csapat23 L. A. Saxer, Untersuchungen zu den Vexillationen des römischen Kaiserheeres. Epigr. Studien 1. (Köln-Graz, 1967) no. 7. 24 A. R. Birley, Epigr. Studien 4. 76.; F. Grosso, i. m. 25 ;. Fitz, i. m. 165-. (1. jegyzet). 26 Vö.

: PIR

2 H 73. 27 PIR

2 H 40. 28 PIR

2 С 973.; R. Werner, i. m. 286-. 29 H.-G. Pflaum, i. m.

; H. G. Kolbe, i. m. 30 Vö.

: A. R. Birley, Marcus Aurelius. 219-. 31 L. A. R. Birley, i. m. 222-. 32 Vö.

: A. Stein, i. m. 38-.; Ballá L., i. m. 33 Vö.

: A. R. Birley, i. m. 34 D. 2311. = CIL III 7505, vö.

: A. Stein, i. m. 44. 35 L. A. Stein, i. m. 154