A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Régészet, Ókortudomány - B. Angyal Katalin–Balla Lajos: Studia Dacia

tisztje,'

1 s ekkortájt vezényelhette az apulumi legio XIII gemina-t. A Iulius Pompilius Piso T. Vib[ius] (Varus?) Laevillus Berenicianus, aki rövidesen egy különösen fontos katonai megbízatást kapott Marcustól.

Al De nehéz harcokat vívott a vandálokkal Sex. Cornelius Clemens is, s 170/171-re tehető a Costoboci betörése az al-dunai határokon.

38 W. Zwikker és A. R. Birley vizsgálatai szerint legvalószínűbben 170-ben, esetleg 171-ben hatoltak a betörő markomannok és quadok Eszak-Itáliáig.

39 A vázolt hadi események képezhették P. Helvius Pertinax leváltásának közvetlen hátterét, majd nyújtottak lehetőséget a tehetséges katona számára - Pompeianus támogatásával - az újbóli felemelkedésre. Az ellene felhozott vád(ak)-ról semmit sem tudunk, de elképzelhető, hogy valamilyen katonai kötelességmulasztásról volt szó. Talán M. Cl. Fronto harctéri halálával kapcsolatban. Az mindenesetre világosan kitűnik a vP 2, 4-11. előadásából, hogy Pertinax a rehabilitációt fényes hadi tetteinek köszönhette - Pompeianus, a császár veje, támogatása mellett. Vajon a vP 2, 6. által említett tactio elsősorban valóban Helvius Pertinaxot vette célba? Aligha valószínű. Tudjuk, hogy a későbbi császár Tib. Cl. Pompeianus támogatását élvezte, s alighanem neki köszönhette a dáciai rendkívüli tisztséget is. A tehetséges Pertinax - minden valószínűség szerint más kiváló katonákkal együtt - Pompeianus köréhez tartozott, aki mint homo novus valóban rá is szorulhatott a segítségre.

40 A vita Marci (SHA) 20, 6-7. utal arra, hogy Pompeianus és Lucilla összeházasítása erős ellenállást váltott ki bizonyos magasabb körökben, így feltételezhető, hogy Pertinax elmozdítása 170-ben lényegében Pompeianus pozíciójának gyengítését célozta. Lehetséges, hogy mindez összefüggésben volt azzal a bonyolult politikai helyzettel, amelyet Marcus és Lucius Verus rivalizálása idézett elő, s amely 169/170-ben - Lucius Verus hirtelen halálát követően - is éreztette hatását/'

1 Feltehető továbbá, hogy Marcus, bár katonai szempontból szüksége volt Pompeianus-ra, nem volt ellene veje egyfajta politikai elszigetelésének. A problémát a hadi események alakulása oldotta meg: a barbárok mélyen betörtek a dunai határok mögöttes területeire, s a Birodalmat csak rátermett hadvezérek menthették meg. Marcus, ha nem is volt tapasztalt katona, a helyzet kritikus voltát világosan látta/

12 Katonákra volt szükség, az udvari cselszövények háttérbe kerültek. A császár rendelkezésére álló hadvezérek között Pompeianus tűnt a legalkalmasabbnak, s Pertinax a legjobbak közül való volt. 36 Ujabban: /. Fitz, Ep'graphica 28 (1966) 50-.; T. Nagy, Hommages á M. Renard II. (Bruxelles, 1969) 536-.; /. Fitz, Klio 52 (1970) 99-.; A. R. Birley, Marcus Aurelius. 219-.; Id. Provincialia 224-.; Ballá L., i. m. 37 PIR

2 I 477.; A. R. Birley, Marcus Aurelius. 242., 251. 38 A. Stein, i. m. 44.; A. R. Birley, i. m. 225-. 39 L. legutóbb: A. R. Birley, Provincialia. 214-. 40 Vö.: PIR

2 С 973. 41 Így: T. D. Barnes, i. m. 42 Vö.: G. R. Stanton, História 18 (1969) 57-. 155